Szerintetek az a gyakoribb, ha valakinek megmarad a zenei ízlése olyannak, mint tinédzserként volt, vagy az, ha radikálisan megváltozik?

Az én ízlésem nagyjából megmaradt tinikorom óta, de közben felfedeztem más zenéket is, és nemcsak újabbakat.

De a nagyon trendi, új előadókat annyira már nem követem figyelemmel, egyszerűen kevesebb van, ami megfog közülük. Pedig tizen-és huszonéves koromban olyan voltam, mint a szivacs, könnyűzene terén. Szóval rám érvényes a fentebb bemásolt szöveg az életkor és a zenei ízlés változásának összefüggéseiről. 43 éves vagyok.

Amiket szerettem

- tiniként: pop, eurodance, bubblegum dance

- 20 felett: eurodance, trance, j-pop, eurobeat

- 30 felett: j-core, happy hardcore, eurobeat

Szerintem én kb maradtam hasonló vonalon, mint tiniként. :) Most 35 vagyok.

Gyökeresen nem változott meg, de eltolódott, a régi értékek megtartásával.

Azaz tini koromban 80-as évek, (kilencvenes eleje) Depeche Mode-os voltam.

Hosszú évekig. Amikor bejött a Scooter és a Brooklyn Bounce, akkor kissé elfordultam a Mode-tól és ezek mentek nálam, majd ahogy idősödtem, nagyon elmentem a tüctüc techno-k felé (diumdisu), de közben megkedveltem Chris Rea zenéjét is, ami se nem Depeche-es, se nem technós.

Ma 51 évesen sokat hallgatok tüctüct és Nigel Stately-féle Deep-et, de a Depeche Mode ugyanúgy jelen van az életemben, sőt, hatalmas élmény volt a nyáron a koncerten részt venni.

Tehát ha összegezni akarom,nekem inkább bővült a repertoár.