A másokkal nagyon empatikus, elnéző, megértő, könyörületes, kegyelettel teli emberek önmagukkal szemben kemények és számonkérők?

Én pont az általad leírt kötődő embertípus ellentéte vagyok, mégis sokat várok magamtól. Erről kifejted a véleményed? Némileg kötődik a kérdéshez, gondoltam meg merem kérdezni.

Nem a szemét kategória vagyok, nem teszek keresztbe másnak csak az általad leírt fordítottja vagyok.

Ez nem ilyen egyszerű... bárki lehet szigorú önmagához, még az is, akiről soha sem mondanád meg önmagadtól. (Például lehet, hogy az a domináns férfi/nő, akitől végigfut a hideg a hátadon, olyan "erőszakos", esténként a tükör előtt az arcát üti, hogy már megint mit rontott el aznap.)

De a dolog érdekessége, hogy volt egy olyan időszakom, amikor nagyon másoknak éltem (megértő, elnéző, empatikus voltam), akkor jobban figyeltem önmagamra, és jobban zavartak a saját hibáim. Ez már elmúlt: most hamarabb észreveszem másokban a hibát. Igyekszem elfogadni egyébként, de régen ez zsigerből jött, nem kellett emlékeztetnem magam rá... magammal pedig elfogadóbb lettem. (Most is fellobbanó haragra tudok gerjedni önmagam iránt, de könnyebben elengedem, tudva, hogy erre nem kell alapozni.)

Szóval nem tudom :D Elbizonytalanodtam.