Baj hogy nem tudom szeretni az embereket, nem tudok kötődni? Úgy értem hogy akárhogy szeret, akarmit tesz, nekem nem megy.

Mélyen gondolkodóba estem. Furcsan ilyen beszélgetést folytatni és olvasni úgy hogy tudom, hogy ez én vagyok. Mintha hirtelen nem csak a szememmel látnék, hanem mással is, ami teljes kepet ad innentől. Az emberi kapcsolataimra visszanézve, a múltamra, mindenre alapból - most teljesen más fényt kaptak az elemek.

Tervezek feltörni, de inkább valami egyedülállóval. Megfordult a fejemben a felsőoktatás megülése, de nem tudom milyen irány kéne, mert csapong a figyelmem. Inkább mindennel foglalkozok mint egyetlen dologgal - viszont a magas pozíciót már garantáltam magamnak. A kérdés az lesz hogy hogyan fogok odajutni. A tanulás jól megy, megmaradnak alkalmazható minőségben azok amik érdekelnek. Ami kötelező, azt meg megszerettetem magammal és az eredmény ugyanez. Így érettségiztem le.

Van készen három lehetséges utam, és még pár ami talán beválhat. Ezeket egyesével végig fogom próbálni ebben az évben. Ami olyan amihez utaznom, aktívan ténykednem kell azt pedig majd a COVID után.

Nem nárcizmusból mondtam hogy garantáltam magamnak a magas pozíciót, csak hogy megígértem magamnak hogy elérem. Ez jó hajtóerő. Tudom hogy nem úgy értetted csak korrigáltam.

Kondicionálással csinálom. Pl baromira nem érdekelt a földrajz, de beleláttam olyat ami érdekel (kerestem ilyet mindenben), és innentől csak bentről tápláltam ezt az "én ezt élvezem" dolgot. Jobban nem tudom leírni.

Mondhatni személyre szabtam vagy valami ilyesmi. A kondicionálás nem rossz szó rá szerintem. Esetleg az önszuggesztiók.