Az öngyilkosságon kívül mi a megoldás, ha testileg-lelkileg-szellemileg mindenben nagyon gyenge vagyok?
Nekem hatalmas küzdelem már eleve az átlagos szint elérése is.
Elegem van abból, hogy nekem ötször-tízszer többet kell tanulnom, míg valamit megértek és memorizálok, mint másnak. Mindenféle tanulási módszerrel, elmetérképpel, mindennel együtt is.
Elegem van abból, hogy én elmegyek bringázni, 30 km után majdnem meghalok és fájnak a combjaim, míg más elmegy 100 km-t bringázni és nagyjából semmi baja. Elegem van abból, hogy olyanok, akik évek óta nem sportolnak, beszélgetve felmennek a lépcsőn, én meg azért igyekszem sportolni és kiköpöm a tüdőmet.
Elegem van abból, hogy bárki tanít (mint magántanár, vagy mint autóvezető-oktató), tanít be (munkahelyen), ad át munkakört, mindenki arra lyukad ki, hogy magamtól nem jövök rá a dolgokra és bizony buta vagyok. Legalább a szorgalmamat látja a zöme.
Elegem van abból, hogy a korosztályom (pár kirívó példát leszámítva) egészséges, akkor is, ha nem tesz érte, én pedig teszek és krónikus betegséges sora, csapnivaló vérkép stb...
válasza: válasza:a megoldás az, ha megtalálod, miben vagy ügyes, mi az a tevékenység, amit szeretsz, és miben érdemes fejleszteni magad. Lehet, hogy valamilyen kézimunka? varrás? sütés?
vagy rajzolás? vagy ének? kertészkedés? van valami, amit szeretsz, tessék megkeresni és fejleszteni magad benne. Addig is írj naplót, az nagyon hasznos, önismeret szempontjából. Az önismeretben egyre haladni egész életünkre szóló feladatunk.
válasza:tudod mekkora ostobaság másokhoz mérni magad? annyi értelme van, mint felcsapni mondjuk az Állatfarmot és a Zabhegyezőt, és módszeresen összevetni a két könyv 18. oldalát.
csak az számít, hogy a saját képességeidet ki tudd aknázni, ne értsd félre, de egy babát is megdicsérünk, ha 6 lépés után nem vágódik el, pedig mi tudunk járni, viszont önmagához képest valóban teljesítmény, amit elért
az élet nem egy végtelen szereplős sakkjátszma, nem egy zéró összegű játék, engedd el ezt a gondolkodást
# 1
Nem kérek versenyt.
Nekem is bőven vannak olyan bajaim, amik el fognak vinni akár hamarosan.
Nagy a gyanú a rákra is.
Huszonéves vagyok.
# 3
Egyrészt az élet maga is hasonlítja az embereket egymáshoz, másrészt hasonlítás nélkül nincs mérce, semmi sincs.
Amikor egy beadandóval szombaton reggel 10-től este 11-ig bajlódok, majd még vasárnap is és segítség is kell, majd közli a csoporttársam, hogy neki semmiség és pár óra alatt összedobta, akkor mit gondoljak mégis?
Vagy amikor én elmegyek bringázni mondjuk fél év kihagyás után és a 30. kilométerben majdnem elesek, mert szinte egyhelyben állok, úgy fájnak a combjaim, majd munkatársnő közli, hogy (évek óta nem bringáztak) béreltek bicajt és egy nap alatt körbetekerték a Fertő-tavat.... A nőci nem sportol időben többet, mint én.
Nem gondolnám, hogy úgy működne ez, hogy ne hasonlítsd magad oszt' csókolom.
válasza: válasza:Egész egyszerűen hihetetlenek a válaszok és az értékelésük.
Ezen az oldalon hihetetlen tömegdinamika működik, a gyengébbe való belerúgás egyszerűen hihetetlen.
Kívánok huszonévesen rákos és egy sor krónikus betegséget. Addig pedig sikertelenséget mindenben, amibe belefogtok (mert én eddig nem értem el sikert). Azért, hogy megtapasztaljátok, milyen érzés, amikor az önsajnálat szót használják veletek szemben meg még nagyobbat rúgdosnak belétek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!