Életképtelenként mi értelme élni, küzdeni tovább? 31F

Semmi.

Amúgy van facen is önsajnáltató csoportok tömkelege ami direkt ilyen bejegyzések befogadására csináltak :D

Megtalálnád a helyedet.

Unatkozol, és öntő, üres életet élsz, ennyi a bajod.

Ha kiköltöznél a városból és fizikai munkából ÉLNÉL, nem lenne semmi bajod.

Azt állítod, hogy neked "semmi sem sikerül". Szerintem inkább túlzottan arra, azokra koncentrálsz, ami nincs. Szerintem sokan nem érnek el felsőfokú végzettségeket, számosan érettségit sem tesznek, bár ezek is "csak papírok", viszont "megtetted", "elérted", "megcsináltad".

Sokan állást sem találnak, te találtál.

Semmi bajod sincs szerintem, csak ha minden nap azt mantrázod, minden gondolatodban folyamatosan az van: "én vagyok az, akinek semmi sem fog soha sikerülni", "könnyebbb feladni" stb, akkor tényleg arra fogsz, figyelni, amik nem sikerültek. A jó dolgok mellett pedig elmész úgy, hogy észre sem veszed őket. A "nem sikerül" sémára pedig mindig meglesznek az önigazolások.

Önmagadat korlátozod be, azt jól látod, de nem fizikailag.

Az önsajnáltatás például nagyon megy, ebben már jó vagy :(.... bocsánat, de picit felhúzott, ahogy írsz magadról.

Ahogy előttem is írták, az írásod alapján elég intelligens férfi lehetsz, mert összeszedetten és értelmesen írsz.

Rettentően pesszimista vagy :( ...nekem is volt egy időszakom, amikor úgy éreztem, semmi értelme, hogy éljek, mert nem vagyok jó semmiben, de aztán tanultam, munkát szereztem, lassan 5 éve vagyok együtt a férjemmel (ebből 2 év a házasság) és van egy virgonc 7 hónapos kislányunk. 29 évesen találkoztam vele, 33 évesen szültem.

Sosem gondoltam volna magamról korábban, hogy eljutok majd idáig.

Szerintem vegyél elő egy papírt, felezd el az oldalt, egyik oldalra az előnyeidet, pozitív tulajdonságaidat, másik oldalra a hátrányaidat, negatív tulajdonságaidat írd le. Szigorúan kívülről figyeld magadat, teljesen érzelem mentesen. Biztos hogy vannak előnyeid, pozitív tulajdonságaid. Azt mondtad, hogy felsőfokú végzettségeid vannak. Azokat megcsináltad, végig tanultál és levizsgáztál sikeresen. Ez már egy pozitív dolog, nem?

Azt mondod, szellemi munkát nem tudsz végezni, de fizikait sem, mert hiába mutatják meg, nem tudod utána. Vannak adatrögzítői állások. Van gyári munka, ahol pl csomagolni kell, vagy egy valamire betanítanak, aztán állsz a szalag mellett és csinálod....nem hinném, hogy nem tudnád csinálni.

Szerintem valahogy ki kéne lépned ebből a nagyon lehúzó önsajnáltatásból és pesszimizmusból, mert csak hátráltatod magad.

Költözz el, vegyél egy egyszerű szakácskönyvet, főzz magadra. Lehet, először nem sikerül majd jól, sikerül majd legközelebb :). Próbálkozz. Főzőcskézz, közben hallgass zenét, nézzél filmet. Foglalkozz kicsit magaddal, de nem úgy, hogy azt keresed, mi a rossz magadban. Hanem csak úgy legyél, ne foglalkozz egy ideig senkivel. Vegyél könyveket, hallgass sok zenét, igyál mellé forró teát, vagy egy fél pohárka bort. Picit próbálj meg kilépni ebből a negatív körből és próbáld megtalálni a hétköznapokban a jót, a szépet. Azt mondtad, most van munkád. Kelj fel úgy reggelente, hogy akkor is megmutatod mindenkinek és magadnak, hogy menni fog. Ha vannak olyan lépések, amikben nem vagy biztos, készíts jegyzetet, otthon olvasgasd és nem fogod elfelejteni :). Amúgy kérdezni sem szégyen :).

Nekem egy volt kollegám/barátnőm segített abban, hogy észrevegyem, nem is vagyok annyira szerencsétlen és igenis vannak jó tulajdonságaim.

Minden nap adj hálát valamiért. Adj hálát pl azért, hogy van egy támogató családod, hogy vannak lehetőségeid új dolgokat megismerni, stb.

Próbálkozz. Mosolyogj magadra a tükörben....nekem évekig nem ment, szántam magam, utáltam magam....aztán kipróbáltam...minden alkalommal, ha tükörbe néztem, mosolyogtam magamra.... lehet, hülyén hangzik :) nem baj, nekem segített :)

Próbálkozz, mert értelmes fiatal ember vagy, előtted áll az élet :).

Abba gondolj bele, hogy amíg ezt a kérdést kiírtad, egy szegény gyereket halálra vert az alkoholista apukája vagy egy gyereket éppen legyőzött a leukémia.

Az exem ugyanúgy gondolkodott, ahogy Te és, amikor én ezt elmondtam neki, csak annyit válaszolt, hogy őt nem érdekli, hogy másnak nagyobb gondjai is vannak a világon, tudom, Te is ezt reagálnád, de gondolj bele, Te valamilyen okkal vagy itt EGÉSZSÉGESEN, Neked valami miatt lehetősged nyílt élni fizikai nehézségek, családi konfliktusok nélkül. Abba is gondolj bele, hogy lényegében beintesz azoknak, akik inkább élnének, mint, hogy 10 évesen meghaljanak.

Tudod, nekem volt egy osztálytársnőm, aki imádott iskolába járni, nagyon okos volt, életvidám, szeretett volna felnőni, tervei voltak és negyedik osztály előtti nyáron meghalt leukémiban. Én vele szemben nem tartom igazságosnak, amiket írsz, hiszen ő szívesen lett volna a helyedben, amííg élt. Gergely Alexandra is a halála előtt leírta a blogjában, hogy akárkivel cserélne, legyen buta, csúnya, stb., csak, hogy egészséges lehessen.

A gond nem az, hogy életképtelen vagy. Gondolom kiskorodban mindent kivettek a kezedből, akár akartad, akár nem és így később hirtelen lettél magadra hagyva az ügyeid intézésében, ezért van az önbizalom hiányod.

Emellett unatkozol is. Amiket felsorolsz a kérdésedben generált problémák és nem egy élő, létező, lélegző gond.

Én még arra is gondolok, hogy nem igen voltak veled kemények a szüleid és az élet sem. Esetleg, ha volt valamilyen gondod is, azt nem Te élhetted át, hanem valaki elvette Tőled és ő szenvedett helyetted; tehát nincs meg benned ez a kontraszt, hogy érezd a különbséget a depresszió és az unalom között.