Életképtelenként mi értelme élni, küzdeni tovább? 31F
"Sajnos" a családom úgy gondolja, ügyes vagyok, okos vagyok, mindent megtudok csinálni és ehhez hasonló ostobaságok. A kudarcaimat, sikertelenségeimet, csalódásaimat az (állítólagos) önbizalomhiányommal magyarázzák. Mindig hallom tőlük az olyan ostobaságokat, hogy "bízzak magamban", "jó lesz ez", stb.. Aztán nem így történik, nekem lesz igazam - ennek ellenére ugyanúgy elkezdődik az alaptalan optimizmus. Szerintük szellemi munkát kell végeznem, pedig még trágyát lapátolni sem tudnék. Hiába vannak felsőfokú végzettségeim, szinte teljesen biztos vagyok benne, alapos vizsgálat után kiderülne, hogy értelmi fogyatékos vagyok. (NEM ŐKET SZIDVA, DEGRADÁLVA ÍROM EZT!!!)
Pedig teljesen életképtelen vagyok. Nehéz volt rájönnöm, illetve beismernem, de sajnos az az ember vagyok, akinek soha semmi sem fog sikerülni. Nyilván ebben benne van az élet, illetve a sors, isten keze is, de értelemszerűen az én korlátaim azok, amelyek a leginkább visszafognak, illetve miattuk vagyok és leszek ebben a helyzetben örökké. Mert soha semmi sem lesz jobb. Nem lehet.
Mostanra fel is adtam. Legalábbis próbálom. Csak abban bízok, valahogy nemsokára vége, magam mögött hagyhatom ezt a szörnyű rémálmot. Egyszerűbb feladni és nem csalódni, mint próbálkozni és pofára esni.
Ugye igazam van? Ha alapvető dolgokat nem vagyok képes megcsinálni, életképtelen vagyok - így meg mi értelme tervezni, remélni, küzdeni?
31 F
válasza:Nem sikerült megfogni a lényeget... Szóval a gondolkodásmód....
De rajtad szerintem már csak az akasztófa segíthet!
Szóval mit akarsz az élettől? Egész életedben sajnáltatni akarod magad, vagy esetleg hajlandó vagy bármiféle áldozatot hozni?
válasza:"reális megoldást sohasem nyújtottak."
Kérdező! néhány kérdésem lenne
1. Ha tőled kérne egy elkeseredett ember segítséget, mit mondanál, mit ajánlanál neki?
2. Milyen tevékenység volt, ami örömet szerzett - utoljára? Mit olvastál akkor és most?
3. Mikor nevettél és min utoljára tiszta szívből?
21: nem egy áldozatot hoztam. Nem lett eredménye. Valószínűleg ezután is fogok. És valószínűleg ezután sem lesz eredménye.
Így a legesélyesebb az, hogy egész életemben csak azon fogok keseregni, mi nem sikerült. Mert nem sikerülhetett.
22: 1: nyilván azt mondanám neki, hogy próbálkozzon tovább. Igyekezném meggyőzni - de ettől függetlenül elképzelhető, hogy azt gondolnám, már nem lehet rajta segíteni. Tudom, csúnya dolog hazudni. De van kegyes hazugság is - az már a tanácsot kérőn múlik, hogy fogja fel a válaszom.
2: Egy-két dolog az, ami örömet okoz. De ahhoz elég sok pénz kell. Egyébként nem igazán vannak ilyen tevékenységek, stb.
Futni elszoktam járni, az jó. De ez nem fogja megváltoztatni az életem.
Nagyon szeretek olvasni, de sajnos mostanában nem szoktam.
3: a szerencsétlen, sz a r életemen sokszor nevetek. Kínomban.
válasza:Akkor ilyen nevetésre nem emlékszem.
Nem az IT-ben dolgozok. Irodai munka, adminisztráció.
Nem szeretnék beszélni arról, mi akartam lenni.
válasza:A futás JÓ! és kihozhat ebből a depresszióból. A munkád nem szereted? unalmas, robot? - mert az okozhat ilyen válságot. Ha igen, akkor meg kell találni a futáson kívül azt, ami LELKESÍT. A keletieknek van egy olyan fogalmuk, hogy "saját-út" (svadharma) saját magadnak kell kidolgozni, kitaposni ezt az utat. Ha ez nincs meg, az ember csak kóvályog, nem találja a helyét a világban. Írj, rajzolj, táncolj, énekelj, zenélj. Nagy baj, hogy a 'megismerés-kifejezés' amelynek dinamikus egyensúlyban kellene enni, mint a belégzés-kilégzésnek, elborul a megismerés oldalára, a sok tanulnivaló miatt, lemarad a kifejezés gyakorlása. Valamilyen kifejezés kell az embernek, különben szomorú lesz.
"Ekkor, a megismerés kínjával és gőgjével együtt, rátört a magányosság, mert az ártalmatlanok, a vidáman tompult agyúak körében nem tűrték meg őt, azokat megzavarta a homlokán világító bélyeg. De mind jobban és jobban megédesedett benne a szó és a forma gyönyöre, mert amint mondani szokta (és már fel is jegyezte magának), a lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana..."
(Thomas Mann/ Tonio Kröger)
26: nem vagyok depressziós. Nem szeretem a munkám- illetve még nagyon aggódok miatta, hogy nem tudom csinálni (nem is fogom).
A felsőfokú papírjaim ellenére azt kell mondanom, nincs megfelelő, normális végztettségem- ergo nem tudnám azt csinálni,amit szeretek, arról nem is beszélve, hogy nem tudom, mi az.
Nem igazán lelkesít semmi. Illetve ideig-óráig előfordul, hogy motivált vagyok, aztán rájövök, értelmetlen az egész.
válasza:Valamit magadtól, magadnak, céltalanul létre kellene hozni. (nem külső feladatként kapott, és jaj,megfelelni kell módon) Ne törődj az eredménnyel, ne kritizáld, olyan, amilyen, MINDEGY. Csak úgy... Játékból. Rajzolj, fess, énekelj, barkácsolj, de legalább naplót írj (kézzel). Mert teremtőképességgel születünk. És az az erő, ha nem tud kifejeződni, ez hatalmas erő - akkor pusztít belülről, emészt,rombol.
Mert ez lehet a bajok gyökerénél...
C.G. Jung azt mondta: "A kihasználatlan alkotóerő az egyik legsötétebb romboló tényező"
válasza: válasza:Kérdező, én is ilyesmi vagyok.
Egész egyszerűen testileg és mentálisan is MINDENBEN gyenge vagyok és ez tulajdonképpen hátráltat minden pillanatban és nehéz nem észrevenni, nem felvenni.
Szimpla beszélgetésekben is kijön (mások egymás közti dumálásából is), hogy mennyire gyenge vagyok, el vagyok maradva.
Nekem végre sikerült elhelyezkednem a másodikként tanult szakmámban, de a koronavírus el fogja venni tőlem.
Nekem se sikerült eddig semmi se az életemben.
Nehéz úgy élni, hogy (példaként) elmennék túrázni, mert legalább ott természetben lehetek és kell a mozgás, de a legkisebb emelkedőn lemaradok a többiektől, kifulladok, fáj a combom, 15 km után meg úgy érzem, bármelyik pillanatban összerogyhatok. Mindennel így vagyok az életben!
Nem tudom, mit tudnék írni...
Az "önsajnáltatás" szót meg kell próbálnunk nem felvenni.
Ezt a szót arra használják, hogy visszatámadjanak azok, akiket fárasztunk. Mondjuk egy ilyen oldalon nem kötelező rákattintani a kérdésre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!