Milyen egy elit család? Ti ilyen családban éltek? Ismertek ilyet? Mesélhetnétek nekem róla, mert nagyon érdekelne!

Elvileg beleillek a definícióba, egyet leszámítva (elég rumlis vagyok), így válaszolok. (Bár az "elit" kifejezést én is túlzónak érzem.)

Kertesházban lakunk Budapest közelében, a szüleimnek van autója és jogsija, nekem még nincs.

A szüleim mérnökök, amiből Apa doktorival is rendelkezik, plusz elvégezte a közgázt, Anya pedig három tanárit a biomérnöki mellé. Egyikük sem sportol most, korábban Apa futott napi 3 km átlagban, de most inkább hobbiból kenyeret süt.

Én 10 évig úsztam, 4 évig vívtam (hobbi mindkettő) meg volt még egy csomó egyéb hobbim, de az lényegtelen. Kitűnő soha nem voltam. Van C1 angolom, TOEFL vizsgám, és feltételesen felvettek egy Russell Group egyetemre Angliába, amennyiben jó lesz az érettségim (és a járvány nem húzza keresztül az egyetemet)

A nagyobbik húgomnak B2 angolja van, ő formatervező mérnök akar lenni, most kezdte a gimit, szabadidejében kosarazik a sulis csapatban, többször volt versenyen is.

A kisebbik pedig még felsős, ő pedig vagy zenész vagy állatorvos akar lenni. (Távoli a kettő, de még lesz ideje dönteni bőven, sőt lehet teljesen más lesz.)

A nagyszüleim balatoniak, így nyaralni náluk szoktam, kivève, ha külföldre megyünk (ált. Olaszország)

Remélem tudtam segíteni. Legyen szép napod!

Az én szüleim is a 0-ról kezdtek el karriert építeni. Nehéz szakon végeztek, de kezdetben kellett számolni, hogy jönnek ki hónap végére plusz átéltünk már tragédiát... De én nem emlékszem a nehéz időkre, jólétben nőttem fel.

Én is nehéz szakon tanulok. Nem elég, ha valami sikerül. Sikerüljön a lehető legjobban. (Leszidtak általánosban, ha négyest kaptam...) Gimisként egyedül küldtek külföldre nyelvet tanulni. Először ijesztő volt, aztán rutinos lettem. Csak két idegennyelven beszélek, szeretnék egy harmadikat is megtanulni.

Sajnos hangszeren nem tudok játszani, pedig szívesen zongoráznék. Inkább a sportokra koncentráltam: úszás, lovaglás, vívás, síelés. Kis tenisz. Utóbbit még rendesen meg kéne tanulni...

Nagyon szeretek utazni, sok országban jártam már. De ez nem (csak) a tengerparton napozást jelenti (mert persze ezt is élvezem), de a városokat, múzeumokat is szeretem bejárni. Lehetőleg idegenvezetővel, hogy minél több információt kapjak az adott helyről. Mégis, nagymamám elégedetlen a műveltségemmel. Komoly zene, festmények, irodalom... Nem vagyok elég jártas a művészetekben. Nagyon erőltették kamaszkoromban (jártunk koncertekre, kiállításokra) én meg persze ellenálltam és ez lett a következménye. Most kezdem érezni a hátrányomat és igényem van a kulturális programokra.

Na, azt hiszem nagyon szépen előadtam magam... Amúgy hétköznapi ember vagyok, élem az egyetemisták életét: tanulok, órákra járok. (Dolgoznom nem kell). Szeretek bulizni, sörözni a haverjaimmal, fesztiválozni, moziba menni, pancsolni a Balatonban, kirándulni, túrázni vagy csak egy egyszerű sétát tenni a környéken, társasjátékozni, regényeket olvasni, filmezni vagy sorozatot nézni otthon.

Alapjáraton az a célom, hogy fenntartsam azt az életszínvonalat, illetve megadjam majd a gyerekeimnek, amit én is kaptam a szüleimtől. Sok területen szeretnék fejlődni, melyek közül párat már említettem, de most a diplomám megszerzése a legfőbb feladat.