Csak szerintem hülyeség ez az esténkénti tapsikálás?

Érteni értem a lényegét, de nekem ez igazából ilyen "megúszós" jócselekedetnek számít.

Olyan, mint amikor a facebookon az emberek osztogatják a nagy bölcs környezetvédelmi, meg társadalmi problémákról szóló idézetes képeket, de ezen kívül semmit sem cselekednek az ügy érdekében.

Lehet, hogy az érzet megvan ettől a fejükben, hogy cselekedtek valami jót, de igazából érdemi hatása nemigen van a dolognak.

És elhiszem, hogy az egészségügyiseknek jól esik, de azt is lefogadom, hogy a tapsikoló-éljenző emberek több, mint a fele ezt nem az egészsügyisek iránti szolidaritásból csinálja (még ha azt is hazudja másnak és önmagának), hanem mert ez megint egy ilyen divathullám lett, amiben ha mindenki más részt vesz, akkor ők is.

A világ legkényelmesebb dolga kiállni az erkélyre/ablakba, és tapsikolni, dudálni meg ujjongani, aztán a saját vállukat veregetve visszamenni úgy a szobába, hogy "na, ma is tettem valamit a világért", de kíváncsi lennék, hogy ezek az emberek akkor is ilyen lelkesek és készségesek lennnének -e, ha valami komplikáltabb dologgal (pl. önkénteskedéssel) kellene támogatniuk az egészségügyet? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem.

Szóval ami engem zavar ebben az egészben, az a képmutatás. Ugyanúgy, mint pár éve az ALS-es öntsdlemagadjegesvízzel őrületnél, ahol az emberek 90 százaléka fel se fogta miről szól ez az egész, csak öntögették magukra a jeges vizet divatból, de odáig már nem jutottak el, hogy ténylegesen pénzt is adományozzanak az ügy érdekében.

Szerintem végtelenül szomorú, hogy egy ilyen ártatlan, semmi veszéllyel nem járó gesztusra is köpködnek egyesek.

Az meg nem érv, hogy “cöh, az eü-sök máskor is dolgoznak”. Valóban, nem is keveset, de rohadtul nem mindegy, hogy mennyit. Segítek, jelenleg még a soknál is többet. Miért ne fejezhetnénk ki ezzel a semmibe nem kerülő gesztussal a hálánkat?

Azt meg nem tudom, honnan veszik itt páran, hogy juj, ezzel meg akarjuk menteni a világot. Ezt meg ki mondta? Ennyire ne savanyodjatok már be, ne nézzetek hülyének másokat anélkül, hogy tudnátok róluk bármit. Köszi, tisztában vagyok vele tökéletesen, hogy ettől egyetlen beteg sem fog meggyógyulni, sőt még pénzt sem kapnak a dolgozók. De ettől még jó érzés, mikor este kiállok az erkélyre sok másik emberrel közösen, és együtt tapsolunk. Összehoz minket, tartja a lelket mindenkiben. Morgás helyett talán kipróbálhatnátok ti is, hogy milyen az, mikor nem kötünk bele semmibe, nem elemezgetünk semmit, nem a rosszat keressük valamiben, hanem csak megállunk 5-10 percre, és tapsolunk. Halljuk, látjuk a barátainkat, szomszédainkat, együtt tartunk ki. Aztán mindenki megy vissza a dolgára.

Ja tudom, önző dögök vagyunk, hogy eü-sök tiszteletének kiáltjuk ki, közben meg saját magunkban tartjuk a lelket :) hát így is fel lehet fogni, de egyrészt nem értem, miért zárja ki a két opció egymást, másrészt ha (többek között) emiatt nem savanyodik be sok ember, már megérte. Ti meg duzzogjatok a szobában, mert elviselhetetlen az a kis időnyi öröm nektek, amit amúgy saját magatoktól vesztek el.

Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára. Azt meg én is szánalmasnak tartom, aki alapból megszól másokat, mert nem tapsolnak, mert azzal sincs semmi baj. Azzal ellenben igen, hogy a két oldal támadja egymást, és ne haragudjatok, de sokkal több nem tapsolót látok hőzöngeni, hogy “mi ez a szar már megint”, mint tapsolót, hogy “a Petiék nem jöttek ki tegnap este, de gáz”.

Bunkónak fogsz tartani, de ez a Te bajod, 14-es, érvnek ez meg nem nevezhető mások tapsolása ellen.

Nekem meg az jut eszembe, hogy megmentették anyukámat, megmentették a testvéremet, aki 28 évesen majdnem meghalt autóbalesetben, meggyógyították a nagymamámat, aki 80 évesen is kiváló egészségnek örvend, meggyógyították a csecsemőkorában súlyos betegséggel küzdő, unokahúgomat, aki szintén makkegészséges stb stb.

Ha te kerülsz kórházba, és az életed múlik az általad lenézett egészségügyi személyzeten, jusson majd eszedbe, mit mondtál róluk.

Én csak azt írom amit láttam. Előtte sosem voltam kórházban, sőt háziorvoshoz sem járok mert szerencsére nem vagyok beteges.

Viszont azért ne mondd hogy normális, hogy a beteghordó tartja a markát mert eltolta egyik épületből a másikba. A szívem szakadt meg mikor a zsebéből vette elő mamám a kevéske pénzét. Orvosokról ne is beszéljünk... Ott már nem elég ha 10-20 ezret adsz.

Vagy arról a rengeteg megalázásról ami ment. Vagy pl még néhány hónappal ezelőtt mikor vizeletet vettek tőle, a szeme láttára öntötték ki a mosdóba, majd rámondták,hogy minden oké. :D

Nagyműtét után pelenkázni kellett, aztán bement a nővér, odahajitotta mamámnak a pelenkát, hogy csinálja meg magának. Mikor ezt szóvá tette mamám, akkor ment a nővérke árulkodni az orvosnak,hogy jaj megbántotta egy beteg. Meg ajajj hány ilyen történet volt.

Ehhez hogy jön hogy mire gondoljak ha oda kerülök? Sajnos rettegve mennék be oda, és imádkoznék, hogy élve kikerüljek, vagy ne alázzanak halálra. Megyei kórházról van szó. Nyilvánosságra akartuk hozni az összes szemétséget, csak mamám nem akarta hogy meghurcolják.

Szóval TAPS TAPS TAPS.

Nem vagyok a szíved, és rózsaszín felhőben sem élek rohadtul (elvesztettem a munkámat a vírus miatt). Te ellenben a besavanyodott kis világodba rendesen be vagy zárkózva. Amire meg is lehet az okod, ezt nem vonom kétségbe, de ettől még semmi jogod ilyen lekezelő hangnemben beszélni azokról, akik egy ártatlan, veszélytelen gesztust tesznek egymás felé.

A véleményem ez, amit te kértél. Az, hogy nem tetszik, a te bajod. Én nem álltam beléd, hogy nem tapsolsz, egyéni döntés. Te ellenben kapásból lenézel, fikázol, mert én megteszem. Miért, ki vagy te, hogy idegeneket szólj meg, akik nem ártanak senkinek?

Ez a dolga ő választotta

Ne feledjük ezelőtt mindenki az EÜt szidta....

Most meg tapsikol

Minden csoda egynapig tart...