Mit kezdhetnék a kollégáimmal? Nem tudom elviselni ezt a fajta hozzáállást.
Egy irodaházban dolgozok mint portás, és 12 órában vagyok összezárva két kollégámmal.
A helyzet, hogy megpróbálom lekötni magam az üres órákban, újságot olvasnék, regényt, vagy sakkoznék telefonon, gondolkoznék, effélék, de annyira nem törődnek magukon kívül mással, hogy az őrületbe kergetnek. Nem tudok semmire sem koncentrálni, mert a 12 órában végig megy a tv, szól a rádió, az egyikük egész nap ilyen "kammogó" hangot ad ki mintha turházni próbálna, kérésre sem halkítanak le semmit, a fülhallgató egész nap meg nem megoldható, annyit van már rajtam hogy fáj a porc a fülemben (nem műanyag).
Rohadt hangosan esznek (indokolatlanul gusztustalanul, azt kiemelném), a retket nem takarítják el maguk után. Nem vagyok szent, de legalább én figyelembe veszem a környezetemet. Mi a francot műveljek? Néha már ott vagyok hogy dührohamot kapok.
Mit tudnék csinálni? Akik nem szidalmaznak hanem tanácsot próbálnak adni, kapnak zöldet!
válasza:Hát lehet nem túl jó szakmát választottál magadnak. Általában a munkakörök behatárolják az embertípust, nekem pl megvan sz összes jogosítványom, próbáltam kamionozni, de olyan alakokkal találkoztam, hogy úgy éreztem, mintha az agyamat akarnák lebontani.
Így jár, aki nem tanult anno, mint én. Pedig általános, közép iskolában csak olyanokkal barátkoztam, akik a legjobb tanulók voltak. Mára ők már nagyon messze tartanak.
válasza:Nem leszek már itt sokat, csak még várnom kell X okból egy jobb munkára. Addig kellene túlélési tanács mert most is itt vagyok, lassan ott tartok hogy beköltözök a wc-re és ott kapok egy eszelős röhögőgörcsöt.
Rá kell jönnöm hogy hosszabb távon az ilyenek (a hangok főleg) érdekes gobdolatokat ébresztenek az emberekben.
válasza:En bevonnam magam a cegmüködesbe.
Kimennék segiteni àrut pakolni, vagy vinnem a kocsikat lemosni, rohangalnek a doksikkal egyik osztalyrol a masikra segitsegkeppen, vàllalnék fenymasolast, mindent megragadnék hogy mashol kelljen ugralnom, csak ki kell nyitni a szemed a környezetre es eszrevenni azokat a ďolgokat.
Egy film is jo motivalo lehetne csak sajnos nem tudom a cimét de vmi olyasmi volt a lenyege hogy egy srac nem tudta elerni a celjat, valamelyik ceghez akart bekerülni valami nagydobasra, es annyit tudott elérni hogy felvették arra a reszlegre akik a beerkezö leveleket szelektàljàk csak es tologatnia kellett a postat a kosarral az irodistaknak. Igy kezdte es persze kibontakozott az egész.
Sajnos pont a lényegére nem emlekszem hogy talàn bankot akart e rabolni az volt a cél vagy valahogy karriert futni. De nagy film volt pedig.
Az, hogy más helyre menjek, lehetetlen. Idebent kell ülni. Még van itt pár hónapom, de nem tudom hogy oldjam meg. Sokszor már kiálltam télen inkább a hidegbe egy időre mert nem tudtam elviselni ezt az egészet.
Ha meg éjjel vagyunk megy a horkolás meg egyebek. Néha mintha összebeszéltek volna, egyre rosszabb a helyzet, vagy csak én viselem nehezebben nem tudom.
Rádióhoz meg annyit hogy még nem is lenne baj, de ugyan az a 15 "mai sláger" szól az egész rohadt nap, és persze azt sem kapcsoljuk le soha mert nem és kész. Többnyire ha kérek ilyet csak a kussolás van, mintha itt sem lennék.
válasza: válasza:Dehogynem lehet.
Meg kiszaladhatsz reggelit is hozni mindenkinek.
A hozzaallas lesz itt a baj ugy nez ki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!