Ez milyen fajta önbizalomhiány?

Alapból tudom magamról, hogy nem vagyok rút, sem elhízott, vagy csontsovány, és att is tudom, hogy van pár barátom, elviselhetetlen sem lehetek. VISZONT ha csak belegondolok, hogy egyszer valaki a párom lesz (még nem volt rá példa), vagy együtt fog velem élni, szinte sírhatnékom lesz, mert képtelenség, hogy valaki igazán vonzódjon hozzám, szeressen. Tudom, hogy minden 3. Embernek van ilyen problémája önmagával, de közel a 20hoz kezd kicsit sok lenni nekem. Az idővel nemhogy kinőttem volna, egyre kevésbé érzem magamat alkalmasnak kapcsolatra. Csúnyának tartom a profilomat, pedig tudom, hogy nem ronda, de mégis, nehéz leírni, milyen érzés. Nem szeretném, hogy valaki lásson úgy, mert nekem megalázó. Nem akarom, hogy lássa a testem, mert már nekem is nehéz nézni, noha sportolok is, rendben tartom magam többnyire, és nem is lenne vele baj. Sokszor koszosnak, ápolatlannak érzem magam, még ha mások szerint nem is vagyok. A belsőről csak annyit, hogy kizátnak tartom, hogy valaki hosszútávon bírná, ne ábrándulna ki.

Én vagyok önmagam legnagyobb ellensége, hogy ennyire képtelen vagyok szépen látni magam, de megkeseríti a mindennapjaimat, úgy is, hogy nem mutatom ki a külvilág felé, mert csinosan öltözködöm, és egész magabiztosnak tudok tűnni.

Voltaképpen ez az érzés akkor jön elő, h belegondolok, hogy ezt nem csak magamnak, hanem másnak is meg kéne "játszanom" :a partneremnek.

Ezért nem akarom a szüzességemet sem elveszteni, nem akarom, hogy bárki lásson, mert én sírom el magam.

Ez tudom, hogy nem normális dolog, és szakember kéne, de nincs lehetőségem rá jelenleg. Nem tudom, ki volt még ennyire bonyolult testkép/énképzavarban, de ha segíteni tudna, azt megköszönném.