Minek neveznétek ezt a fajta rajongást egyes emberek (tanárok, kollégák) iránt? Éreztetek már hasonlót?
Leginkább tanárok, kollégák kapcsán hallotam hasonlóról.
Amikor valakit annyira érdekesnek tartasz, hogy sokkal jobban megszeretnéd ismerni, hogy milyen ember, mit szeret, mit nem, miről mi a véleménye.
Gyakran eszembe jut, milyen jó lenne vele beszélgetni, miket kérdeznék.
Közben van egy kis megfelelési kényszer is, szeretnék felérni az ő szintjre, hasonló eredményeket elérni, úgymond méltóvá válni a társaságára. Szeretném ha ő is valamennyire érdekesnek tartana, hogy szívesen beszélgessen, és megmaradjon a kapcsolat később is.
Folyamatosan ezen gondolkodok, eltereli gondolataimat, az éppen aktuális és fontosabb dolgokról, amiket csinálni kellene.
Viszont miután sikerül kialakítani egy biztosabb kapcsolatot, akkor van egyfajta megnyugvás, hogy sikerült kicsit jobban megismerni azt a személyt, és nem szakad meg az ismerettség sem jobb esetben.
Több ilyen embert ismerek(2-3), akiktől nagyon sokat tanultam, és elképesztően halás vagyok, hogy megismerhettem őket, és hogy kapcsolatban maradtunk.
De mindig mikor találkozok egy ilyen emberrel, magába kerít a "szorongás," és teljesen lefoglalja a gondolataimat.
Megbeszélni sem tudom senkivel, barátaim nem nagyon értik miről beszélek, nem voltak hasonló helyzetben, egyátalán azt sem miért jó ez nekem, vagy miért fogalalkozok ezzel ennyit. Maximum poénból megjegyzik, hogy "beleszerettem vagy mi van", mert ők csak párkapcsolati témákkal szoktak ennyit fogalalkozni.
Mit gondoltok, illetve ti minek neveznétek ezt a "rajongást"? Van esetleg, aki már érzett hasonlóan?
válasza:Hát nekem ez van amögött, ha valaki szimpatikus.:)
Szóval szerintem ez sima szimpátia.
válasza: válasza:Óvoda!
10 éves korában normális ember átlépi ezt a szintet és nem másokhoz akar idomulni és elképzelt dolgokról áradozni és félistenként nézni másokra. (Ráadásul, hidd el, érdemtelenül!)
Nem bántásnak mondom, de ez már általános végefelé sem normális. A barátaid is lehtettek ilyen helyzetben, de már régesrég kinőtték. Szintén nem bántásként mondom, de inkább fel kéne nőni legalább egy picit és tisztán látni.
válasza:Óvoda, ez jó :D
Amúgy teljesen jogos és igaz. Fel kéne nőni!
Mégis miért kellene "felnőni"?
Mitől felnőtt az, ha többé nem értékeljük az értékés embereket, hanem csak élsétálunk melletük saját magunkba zárkózva, saját egónktól eltelve, kizárva mindent és mindekit, ezzel a tanulás és fejlődés lehetőségét is. Hm? :)
válasza:5# "másokhoz akar idomulni és elképzelt dolgokról áradozni és félistenként nézni másokra"
Ez olyan árukapcsolás, aminek semmi köze nincs a kérdéshez. Kb olyan mint ha azt mondom "vakarod a töködet, b+zi-e vagy"
Tehát így vagy vele, hogy te már nem találsz olyan embert, akitől tanulhatnál valamit, akivel jól éreznéd magad. Te már mindent tudsz mindenről, ezért nem is alacsonyodsz le a halandó emberek szintjére, kvázi te magad gondolod egy kicsit félistennek.
Pont az ilyen emberek gyerekesek, akik így gondolkoznak.
válasza:5-ös vagyok.
Pedig így van, óvoda félistenként nézni valakire. Nem hasraütésre mondom és tényleg nem is bántásnak, hanem hogy elgondolkodjon a kérdező, ezek miatt:
"Szeretném ha ő is valamennyire érdekesnek tartana [...] Folyamatosan ezen gondolkodok, eltereli gondolataimat, az éppen aktuális és fontosabb dolgokról, amiket csinálni kellene." - Ez nem egészséges tanár-diák, kolléga, vagy bármilyen viszony. Rajongás ok nélkül, félistenként nézni valakire, mintha ő a világ közepe lenne.
"...méltóvá válni a társaságára" - Akármit is csinál, nem félisten. Nem egészséges így tekinteni senki másra és így áttételesen magadra sem!
"sokkal jobban megszeretnéd ismerni, hogy milyen ember, mit szeret, mit nem, miről mi a véleménye." - Mintha számítana a kérdező életében, mi a kedvenc színe, mi a kedvenc kajája, vagy mit gondol tök más, random dolgokról az aktuális bálvány. Semmi köze a szakmályához. Hidd el, hogy körbenézel és odafigyelsz másokra is, minden emberben találsz olyan dolgokat, amik miatt felnézhetnél rá. De ettől még miért érdekel, mit szeret, mit nem? Mit tanulsz abból te személyesen? Értelmetlen, ok nélküli rajongás ez. "Mit szeret, mit nem?"... Talán érted, miért mondom, hogy óvoda. A "nagy, szuper óvónéni/tanítónéni" hangulat. Más óvodás korában érezte ugyanezt utoljára, ez az amiért nem értenek meg az ismerőseid.
"Viszont miután sikerül kialakítani egy biztosabb kapcsolatot, akkor van egyfajta megnyugvás, hogy sikerült kicsit jobban megismerni azt a személyt, és nem szakad meg az ismerettség sem jobb esetben." - Mások ok nélküli (mert ok erre nincs) bálványozása és ebből kötődési kényszer alakul ki.
"magába kerít a szorongás, és teljesen lefoglalja a gondolataimat." - Nem bántásnak mondom, de tudd, hogy ez nem egészséges. A barátaidnak van igaza, gondolkodj el rajta.
És mégegyszer mondom, nem bántásnak mondom. Minden (sok) emberben nagyon is lehetne találni okot a bálványozásra, rajongásra, ha odafigyelsz rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!