Férfi legyek, vagy "jó" ember/keresztény ember? Hogyan fér meg a kettő egymással?
Ha arra gondolok, hogy milyen egy igazi férfi, egy maszkulin, jó kiállású, magabiztos férfit látok magam előtt, aki:
-Nem fél kiállni magáért vagy a szeretteiért, és ha kell tud agressziv is lenni, vállalja a konfliktusokat
-Van egy természetes, imponáló férfi egója, egyfajta egészséges kivagyiság
-Ha kell, képes harcolni, verekedni
-Képes kakaskodni, hülyülni, lazulni a haverjai között
-Vállalja a szexualitását a hétköznapi érintkezések során, és lazán kezeli (flörtöl, megnézi a nőket, élcelődik, stb)
-Magától értetődően él nemi életet, ha más nem, önkielégités szinten, bármiféle lelkifurdalás nélkül
Ha egy "jó" embert, vagy vallásos embert képzelek magam elé, csendes, háttérbe húzódó, "jelentéktelen", moralizáló embert látok magam előtt, aki
-Szelid, a békét szereti, és ha egy mód van rá, kerüli a konfliktusokat
-Igyekszik leépiteni az egóját, és a lelki fejlődésre fókuszálni, nem kivagyi
-Nem harcol, nem erőszakos
-Mindig komoly, mértéktartó, józanul, visszafogottan szórakozik
-A hétköznapi érintkezések során kerüli a szexuális felhangokat, nem élcelődik, nem flörtöl, stb.
-Igyekszik felülemelkedni az ösztönein, ha elbukik, lelkifurdalást érez miatta
Számomra ez a két életforma egyszerűen összeegyeztethetelen. Nem értem, mások hogy tudnak egyszerre "jó" emberként, és férfias férfiként létezni
válasza:Kérdező, hol van ellentmondás a kettő karakter között? Mert én nem látom.
39agnosztikus
válasza:
válasza:Tudom, hogy a hiba bennem van, azért várok segitséget, tanácsot azoktól, akiknek nem ellentmondásos a kettő dolog.
Mert nagyon rossz igy élni, sosem lehetek teljes!
Viszont a megállapitásaimat ne a legszélsőségesebb formában értelmezzétek, ahogy néha teszitek.
Normál, hétköznapi formában sem tudom összeegyeztetni.
Pl.
nincs párom, mégsem mernék soha flörtölni
kamaszkoromban, mikor spontán merevedésem lett, fizikailag is és lelkileg is addig próbáltam legyűrni, amig nem sikerült - aztán már később soha nem is volt
mert szégyelltem, de igy meg nyomoréknak érzem magam, mint férfi
vagy pl.
Természetesen senkivel nem akarnék leállni kötözködni a hecc kedvéért a hétköznapi életben, de szivesen sportolnék, birokóznék, bokszolnék haverokkal, stb, de ezt is agressziónak érzem
Soha nem volt férfimint az életemben, vagy ha volt, magasról lenézett, mivel én csak egy ilyen "egysejtű" életmódon mtudtam csak működni akkor is. El vagyok teljesen cseszve. Nagyon rossz.
válasza: válasza:Kerülöm a konfliktusokat, de ha kell akkor kiállok magamért.
Igyekszem leépíteni az egómat, lelki fejlődésre fókuszálni, de közben úgy hogy legyen egy egészséges egóm.
Harc, verekedés, ha nem valami nagyon putri környéken lakik az ember akkor ez az esetek 99%-ában elkerülhető.
A hülyéskedésnek és a komolyságnak is van helye az életben, szerintem ez így egészséges. Tudni kell mikor, hol, hogy kell viselkedni.
A teljesen lefojtott szexualitás önbizalomhiányra utalhat, ez ugyan az hogy kell az egészséges egó.
A szexualitás elfojtása nem egészséges.
Nálam így egyeznek össze ezek.
válasza:A helyedben valami önvédelmi sportot választanék, pl Kung fu vagy kravmaga, ahol nem az a cél, hogy másoknak árts, hanem hogy meg tudd magad védeni, le tudd szerelni az ellenfeled, ha rádtámad. Ezeknél fontos a fegyelem, erős leszel, de nem kell fitogtatod, csak akkor használod, ha szükséges. Ez ad egy önbizalmat egy egészséges kiállás, hogy ha kell még tudod védeni magad és másokat.
A heccelődés viccelődés belefér, ha alapjában nyitottabb a személyiséged ne nyomd el.
A szexualitás is egy olyan dolog, ami az ember természetéből fakad, vannak vágyaink, viszont a vallás, főleg a keményebb irányzatok durván elnyomják még az egészséges szexualitást is, tabuként, bűnként kezelik, ami súlyos lelki gondokat okozhat. Erre azt adják magyarázatnak, hogy a földi életben szenvedsz, de majd a paradicsomban...
Pedig van egy aranyközépút, meg kell élni, persze nem kell kefélni fűvel fával és házasságig se kell várni, hanem stabil partneri kapcsolatra kell törekedni hasonló értékrendű lányokkal.
A keresztény vallásnak rengeteg ágazata van, igazából a lényeg a az Istennek megfelelő élet és értékrend, viszont a sok irányzat közül melyik a jó, az "igazi"? A szigorúbb vagy a lazábbak? Szerintem ezt mindenkinek magának kell megtalál iá, hogy mi a megfelelő, csak utána ne keseregjen, ha úgy érzi eltorzult benne bármilyen dolog.
Van aki úgy hívő, hogy nem tartoztatja magát egyik felekezetbe sem, mindegyikből kiveszi a számára fontos részeket és aszerint éli az életét. A jehovák is ugyanazt a Bibilát olvassák, mint egy református, mégis másként élik a vallásuk.
válasza: válasza: válasza:Kérdező #14: Te sajnos valláskárosult vagy. Valláskárosultak közt is nevelkedtél felteszem.
Az általad elmondott phaságokkal volt(!) terhelt egy ismerősöm is, de kigyógyult. A valláskárosultságból, nem a hitből.
Javaslom, fordulj pszichoterapeutához. Ezt az állapotodat ezen a fórumon nem tudjuk megoldani, csak irányt mutatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!