Nekem kéne rosszul éreznem magam amiatt, hogy az iskolában kiközösítettek?

Valószínűleg hosszú lesz, szóval nem muszáj elolvasnia annak, aki nem akarja.

Régebben sok kérdést írtam ki az oldalra azzal kapcsolatban, hogy középiskolában pár osztálytársam csúfolt, bunkó megjegyzéseket tettek rám és a válaszolók nagy része szerint ha csúfolnak a suliban, 99%-ban veled van valami gond.

Azóta már hál' Istennek befejeztem a gimit és továbbtanultam és csak most, évekkel később kezdtem realizálni, mi lehetett az ok, amiért gimiben annyian utáltak. Mostanában egyre több olyan videót ajánlgatott a youtube, amik arról szólnak, milyen jelei lehetnek annak, ha valaki autista és bár nem akarom magamat diagnosztizálgatni, meg az ilyen videókban is rendszerint elmondják, hogy akár az összes felsorolt dolog igaz lehet rád, akkor se biztos, hogy autista vagy, stb...De azért tény, hogy nagyon sok tulajdonság jellemző rám, ami az autistákra is igazak. Mostmár idősebb koromra valamennyire megtanultam idomulni a többséghez és általában már csak az veszi észre, hogy "fura" vagyok, aki több ideje ismer és közelebb állunk egymáshoz, de visszanézve az általános iskolás, illetve a gimi elején tanusított viselkedésemre...hát szerintem egy szakember simán rámmondaná, hogy minimum autisztikus vonásaim vannak.

Persze akkoriban még csak eszembe sem jutott, hogy ez lehet velem a gond, csak annyit érzékeltem a világból, hogy akárhogy is próbálkozok, a legtöbb ember elutasító velem, meg hogy sokszor olyan reakciókat váltok ki az emberekből, amik kb. pont az ellentétei annak, mint amit vártam. Kb. úgy tudnám jellemezni az iskolás éveimet, mintha belecsöppentem volna egy színdarabba, ahol mindenki tudja, mit kell pontosan csinálnia meg mondania, csak én nem. Persze a tanáraim közül se jutott eszébe senkinek se jelezni felém vagy a szüleim felé, hogy amúgy láthatóan gondjaim vannak és jó lenne kivizsgáltatni, vagy valami, sőt, némelyikük még kifejezetten élvezte is, amikor kiröhögtethetett az osztállyal egy furán sikerült megszólalásom vagy tettem miatt..A szüleim pedig szerintem azt se tudják, mi az az autizmus, de még ha van is róla valami fogalmuk, csak azért se vittek volna el pszichiáterhez(?), mert náluk bármilyen mentális probléma egyenlő azzal, hogy az illető hülye, értelmi fogyatékos.

Szóval a kérdésem annyi lenne, hogy amennyiben eljutok egy szakemberhez, aki megerősít abban, hogy autista vagyok, az az itteni felhasználók szerint feljogosítja az egykori osztálytársaimat arra, hogy undorító dolgokat mondjanak, megszégyenítsenek a többiek előtt, csak mert akkor még épp nem volt "papírom" arról, hogy nem vagyok normális? Ha a ti gyereketeknek lesz a suliban egy hasonló iskolatársa, aki láthatóan furább, másabb, mint a többiek, majd megmondjátok neki, hogy nyugodtan hülyézze le jó hangosan, hogy mindenki hallja, meg szólítsa fogykosnak, autistának, Down-szindrómásnak, meg egyéb jól csengő dolgoknak, mert amíg nincs hivatalos, orvosi feljegyzése arról, hogy pontosan miben másabb a többieknél, addig okés így bánni vele?

Miért az áldozatot hibáztatja szinte mindenki ilyen esetekben?