Akit sokat zaklattak, kiközösítettek, csúfoltak az iskolában, annak milyen problémái lehetnek?

Egyáltalán nem biztos, hogy ilyen elfajult lesz. Nekem van egy volt osztálytársam aki könyvtáros lett és imádják a mostani diákok.

Egy másik pedig sikeres grafológus, nem tudom róla hogy depi lenne.

Attól függ,hogy éled át.Milyen következtetéseket vonsz le a dologból.Engem is piszkáltak napi szinten,megaláztak,megver

tek,még a tanárok is lenéztek.Egy időben én is magamat okoltam,de most már tudom,hogy velem nincs semmi gond.Viszont soha nem tudtam közösségbe tartozni,beállni a tömeghez.A saját utamat járom.Nem vagyok depressziós és kevesebbnek sem érzem magam másoknál.100%osan senkiben sem bízom,de ez jobb is így szerintem.

Érdemes elolvasni ezt a cikket, pl hogy hogyan tehetsz az ellen, ha bántanak, ne légy te az áldozat:

[link]

"Ahová én jártam ott volt olyan,hogy az osztályfőnök (nő)sírva rohant ki az osztályból."

Nálunk is volt ilyen, általánosban...

Valószínűleg kialakul nála egy személyiségzavar (pl. elkerülő), depresszió, pláne, ha a gondjait még otthon, a szüleivel sem tudja megbeszélni.

SZia!

Velem is ez a helyzet, és még csak 14 vagyok..

Mindig keresik, hogy miben köthetnek belém, ahogy az veled is megesett már.

Én azt tettem, hogy kerestem más barátokat, és én lettem az A-s, aki egyébként B-s, meg C-s. Mindig a másik két osztállyal lógtam, és még most is így teszek.

Valamint van 3 barátom a rendes osztályomban, akikkel elbeszélgetek.

De senkiben sem bízom. Jól érzem magam velük, de ha komolyra fordul a szó, és titkokat kérdeznek tőlem, terelem a témát. Elég óvatos vagyok, és kissé paranoiás is... Ha valaki elkezd mögöttem jönni, már gyanús is számomra, még akkor is, ha csak arra van dolga.

Ha ideges vagy, nézz meg egy horrorfilmet, nekem az mindig segít, mert a feszültség átterjed a filmre, és amikor annak vége, akkor lecsillapodik.

Nem vagyok depressziós, de elég sok dolgom van a halállal.. Ha egy bogarat találok, letépem a szárnyát, és kiteszem az udvarra, amikor még él. Ha valakire mérges vagyok, akkor azzal nyugtatom magam, hogy elképzelem őt egy temetésen... a koporsóban.

Illetve igyekszem mindennek a jó oldalát nézni.