Ti szoktátok úgy érezni, hogy sokkal több rejlik bennetek, mint amit valaha is megmutathattatok a világnak? 19/F

Igen, abszolút így érzek.

De mivel semmi kiemelkedőt nem sikerült eddigi életemben prezentálnom a világ felé, így élek azzal a nagyon kellemetlen gyanúval hogy ez csak az én tévképzetem...

Határozottan igen.

Biztos, hogy nem tudom mindazt megmutatni, amiben tehetséges vagyok, vagy amit jól tudok csinálni.

Valószínűleg egy részéről én magam sem tudok.

De ez másokkal is így van, és ez az élet része.

Igen, így éreztem, amikor elcsesztem az egyetemet, azóta van munkám és jó vagyok benne. Meg tudom mutatni mire vagyok képes.

Azt, hogy magánéletileg mire lennék képes pedig irreleváns, mert azt akkor sem akarnám megmutatni a világnak, ha lenne lehetőségem rá, hogy kiteljesedjek benne.

Sokáig a több ezernyi ötletemtől kezdve a mihez értésem rejtve volt, majd idővel észrevették környezetemben mennyi mindenhez értek, főleg alkotás terén.

Sok művészeti ághoz (grafika, szobrászat, tetoválás, zongora, 3d modellezés és nyomtatás, varrás, festés) és a szerelés, barkácsolást is szeretem.

Ráadásul nő vagyok.

Egyik barátunk mutatta milyen fúró szettet vett, én meg csillogó szemekkel elkértem és össze is raktam használatra, ment is a próba.

Totál csend lett, néznek rám, én meg:

"Mi van?"

Akkor buktattam le magam s el is mondtam, amit nálam láttak a házban bútorok, mindet magam csináltam, kárpitozást is.

Huszonéves korom elején anime figurákat, game karikat készítettem eladásra.

Egyedi lámpáktól kezdve ami kipattant a fejemből, mindent csináltam.

Egykor meló mellett hobbik voltak.

Mára vállalkozás.

Csak keresgéltem az utamat, hogyan s merre bontakozhatok ki igazán.

Első sorban magadnak kell rájönni s megmutatni mire vagy képes, aztán lépcsőről lépcsőre haladva.

A teljesítmény és siker élmény fog előrébb hajtani.

Amolyan felszabadulás érzés.