Akinek nem jött össze az egyetem, kiábrándult, esetleg kicsapták, annak hogyan alakult tovább az élete?

Kamionos lettem belföldön majd ki mentem külföldre egész Európát be jártam és most Európán kívüli országokban szeretnék el jutni ami ez évtől el is kezdődött egy másik külföldi cégnél,szegényebb országokban járok még is nyugati bért kapok, egyelőre ez számomra elég jelen pillanatban, gyűjtögetem a pénzt aztán majd ki találok valamit.

Nem egészen ideillő, de azért leírom az esetemet. Én elvégeztem anno az egyetemet, volt jó munkám, családom, mint a mesében. Aztán jött a válság, elbocsátottak. Nem kaptam munkát, teljesen a mélypontra kerültem, depresszió, kiégés, stb. Végül sikerült talpra állni. Teljesen más területen kezdtem, indítottam egy vállalkozást. Házat vettem, élni kezdtem. Mára teljesen megváltozott az életem, semmi pénzért nem mennék vissza a szakmámban dolgozni, alkalmazottként, pedig azóta elég sokszor, sok helyre hívtak. Amit elbocsátásomkor tragédiaként éltem meg, az végső soron előnyömmé vált. Ha akkor nem bocsátanak el, most szegény kis közalkalmazottként tengődnék a másfél szobás panellakásomban...

Én tanárnak kezdtem el tanulni, 2 év után hagytam ott. A vizsgákra gyomorgörccsel mentem be, volt olyan tárgy, amiből többször vizsgáztam, de nem sikerült úgy sem. Tanultam rengeteget, de ment a folyamatos szivatás. Csúsztam volna, átraktak államiról költségesre, mert nem lett elég kreditem.Rengeteg időt, energiát és pénzt öltem bele. Aztán valahogy úgy voltam vele, hogy mégsem kell az a diploma. 135 ezer forint a tanárok kezdő fizetése. Vicc. Aztán elmentem egy távközlési szolgáltatóhoz ügyfélszolgálatosnak. Akkor megyek szabadságra, amikor akarok, nem nyáron, mert akkor kell. Szinte semmi felelősséget nem kell vállalnom, nincs teher rajtam. Az iroda kényelmes, és nem kell hazavinnem a munkát. A fizetéssel elégedett vagyok, de hosszú távon nem maradok itt. 2 éve dolgozom itt, de hamarosan innen is tovább fogok állni, mert közben elvégeztem egy kozmetikus tanfolyamot,vagyis tavasszal végzek és szalont fogok nyáron nyitni. Egy percig sem bánom, hogy így alakult. Fel a fejjel, nekem sokkal jobb az életem, mióta nem kell stresszelnem az egyetem miatt. Az egyetemnek sikerült megutáltatnia velem a szakot, az egész tanári pályát. Pedig annyira akartam. De nem "könyörgöm".Ha ők nem akarják, hogy tanár legyek, akkor nem leszek. Aztán ne sírjon senki, hogy hiány van pedagógusokból. Bocsi, kicsit én is kifakadtam. Jó így, de nem így terveztem.