Miért van az hogy sok férfi így egyetem után úgymond "lecsúszik"? Hízik, püffedtebb az arcuk, pocakosodnak, munka-mókuskerék. Többi lent.

Én is észrevettem, de agyilag is.

2-3 év alatt olyan pletykás lett férfi léttére, mint a Faluszája Marinéni.

Nők között van, irodában, nagyon sokat romlott lelkileg, sehol nincs már az a srác, akivel beszélgetni lehetett normálisan.

PLETYKÁL!, ítélkezik, hüledezik, mint egy nyugdíjas néni.

Szörnyű!

Miért lenne éretlenség? Hadd csináljon mindenki azt, amit akar.

Egyébként szinte megválaszoltad. Genetika, nem jut magára annyi idő, elhanyagolják magukat, stb. De ez nem csak a férfiak egy részére jellemző, hanem a nőkre is ugyanúgy.

Nem várhatod el, hogy mindenki Adonisz legyen :D

"mennyire normális h egy 30 év körüli férfi a telefonján játszik"

Miért ne lenne normális? A telefonos játékok nem csak gyerekeknek vannak. Vagy már ez is baj? Inkább fogdossa az utasokat mert az legalább felnőttes mi? Mikor lett divat hogy 12 éves kor felett beteges ha valaki játszik?

Hű de ferfiatlan...

Buszon jatek helyett unatkozzon? Oke, menj takaritani, te "nő", mert eddig se tetted.

#5-el egyetértek maximálisan. Nyilván van sok kivétel, aki nagyon elhivatott a testedzés, egészséges életmód terén, de én úgy látom, több az olyan, aki nem. Azt még hozzátenném, hogy nem hinném, hogy itt olyan meghatározó lenne az illető neme. Én nőként pont ugyanezek miatt nem vagyok olyan formás, vékony most, 30 évesen, mint mondjuk 22 évesen voltam.

Egyetem alatt csak ülsz a padban legtöbbször teljesen passzív üzemmódban, az nem olyan fárasztó meg stresszes, mint a munka. Pláne csomó van lyukasóra, elloghato órák, nem feltétlenül kell korán kelni, vagy nem minden nap, stb. Egyetem alatt sokkal kipihentebb az ember, és sokkal kevesebb nyomasztó felelősség van az ember vállán. Egy vizsgaidőszak, államvizsga brutál stresszes, de az nem ugyanaz, az elmúlik. A felnőtt lét stressze folyamatos, nem léphetsz ki, nem lesz vége, nem fogsz érte semmilyen jutalmat kapni, ha jól teljesítettél. Ha kapsz "jutalmat" pl előléptetnek, az se olyan, mint a diploma, hogy végre megvan, nem veheti el tőled senki, hanem utána csak még keményebb lesz a helyzet, hogy teljesíts az új pozíciódban. Az idióta főnök meg idióta kollégák is kimerítik az embert, pontosabban a helyzetek kezelése, amiket muszáj valahogy megoldani, hogy ne rúgjanak ki, hogy fizetni tudd az albérleted. Úgy érzem, hogy nekem pl. egyszerűen túl küzdelmesek a mindennapjaim, nincs erőm és kedvem még kilométerekkel meg holtpontokkal meg egyebekkel is harcokat vívni ezek után délutánonként. :/

Meg biztos van valami genetikai része is, mert volt, hogy mégis rávettem magam egészségesebb táplálkozásra, mozgásra, viszont amitől 20 évesen simán fogytam 4-5 kilót, annak most már nulla eredménye van.