Hogyan találja meg a fiam, mit szeretne kezdeni az életével?

A fiad sorra olyan képzéseket választ, amik nem simán szakmák, hanem életpályák. Egyik sem olyan, hogy "na jó, nincs más ötletem, úgyhogy elmegyek orvosnak vagy pilótának".

Ezekre a területekre gyakorlatilag csak nagyon elhivatott és céltudatos emberek szoktak menni, akik már régóta tudják, hogy mit szeretnének, és hajlandóak érte dolgozni is. A pilótához ráadásul - ahogy ezt már írták többen is - olyan előírások is vannak, ami miatt sokan nem is alkalmasak rá. Ennek utána nézett már?

25 évesen nem valami érett...

Most meg a pilótasággal jött elő?

Sajnálom, a fiatok szélhámosnak tűnik. Tényleg sajnálom.

A munkát próbálja így elkerülni, az egyetemi "munkát" is beleértve, azért nem fejez be ott sem semmit.

Kedves nyolcas!

Mi volt az álom szakmád?

Nekem a fizika és a mérnöki szak.

#27

Valahogy éreztem,hogy van bennünk valami közös.

Volt egy barátnőm egyetemen, ugyanezt csinálta. 25 évesen ott ült a 19-20 éves szaktársai között, volt már neki pár OKJ-ja, meg egy-két félbehagyott szak.

Persze, ezt csak azért tudta megcsinálni, mert az apja eltartotta, szóval rohadt kényelmes volt neki, hogy csak be kell járni az egyetemre. Mi befejeztük a képzést, ő elkezdett megint egy másikat. 29 éves volt, amikor az apja vállalkozása kezdett becsődölni, így elkezdett állást keresni. Segítettünk neki, küldtük neki a hirdetéseket. Semmi nem tetszett neki, ami tetszett volna, oda be sem hívták. Azért gondolhatod, közel 30 évesen nulla munkatapasztalattal, meg olyan CV-vel, hogy igazából semmi értelmeset nem fejezett be, le lehet vágni, hogy milyen emberrel van dolgunk.

Na, de megmenekült a felelősségvállalás terhe alól ismét, amikor megismert valakit. Gyorsan hozzá is költözött, gyereket is szült. Most 33 éves ez a nő (már nem a barátnőm amúgy) és írta nemrég, hogy válnak. Most ott marad egy gyerekkel, ilyen háttérrel. Nem irigylem, de magának csinálta.

Nekem nem volt opció, hogy húzzam-halasszam az egyetemet, mert el kellett mennem dolgozni, hogy megéljek. Nem abból élek, amit végeztem, de kötődik hozzá és közben továbbképeztem magam. Megtaláltam, amit szeretek, 28 éves vagyok. 25 évesen már teljes állásban dolgoztam egy komoly pozícióban. Itt az ideje, hogy a fiad összekapja magát, mert az idő nagyon gyorsan eltelik, ő meg ott marad szakma és tapasztalat nélkül.

Nagyon túl van babusgatva valószínűleg. Nem arról van szó, hogy nem tudja megtalálni amit csinálni akar hanem arról, hogy abszolút nem is akarja mert neki ez így kényelmes. Az egyetemi élet baromi jó dolog ha a szülő fizet mindent és nem kell odatennie sem magát mert semmi nem múlik rajta neki.

Ideje lenne elengedni a kezét és kilökni a felnőtt életbe. Amíg minden újabb baromságát támogatjátok és fedezitek addig ez nem fog változni. Amíg úgy bántok vele mint egy kisgyerekkel addig nem is fog energiát fektetni abba, hogy önállóan boldoguljon.