Egyik baratnomet otthon terrorizaljak. Mit tehetek? Nem szeretne elkoltozni.
A terrorizalas talan eros szo. Itt mergezo szulokrol van szo, valamilyen szinten.
Az anyja mindig veszekszik vele. Altalaban azert, mert nem torolgeti le elegge a polcot, nem mosogat el egybol mikor hazaer(elmosogat, csak nem egybol), csak kesobb, visszaszol neki. Vagy nem is szol vissza, csak mosolyog.
Ajanlottam neki, hogy ha elkezd veszekedni az anyja, akkor ne szoljon hozza vagy csak helyeseljen. De azt mondta, ha nem szol vissza, akkor azert kap.
Tenyleg minimalis dolgokert akad ki az anyja. Egyszer elvitte a kocsit es kesett 15-20 percet, ekkor is leszidta, nagyon. Vagy olyan dolgokert is szidja, ami meg sem tortenik, csak majdnem. Peldaul mikor beallt az autoval, kozel volt a kapu szelehez az auto. Na ezert is ordibalt vele.
De nem csak ordibalnak, van hogy pofont is kap, vagy az anyja 'utlegeli'.
A kisebb testveret nem fogjak ilyen szigoruan, szornyu idegesito, neveletlen kolok. Nem erzi a hatarait.
A baratnom rengeteget sir, olyanokat ir, hogy meg akar halni, stb. Tehat nagyon kivan.
Mondtam neki, hogy erettsegi utan koltozzon el, mert ezzel csak magat teszi tonkre, ha ilyen rosszul erinti egy veszekedes. De o nem szeretne, mert igy kenyelmesebb.
Hogy segithetek neki? Hasonlo helyzetben vagyok en is, de en a vilagert nem maradnek itthon erettsegi utan. Ezert nem tudom megerteni, o miert.
Termeszetesen elköltöznék a helyében, ahogyan en magam is teszem. Én is mérgező szülőkkel éltem sajnos, meg is lett az eredménye: lelki roncs lett belőlem, egy beszámíthatlak, idegbeteg ember! Döntöttem, és léptem, vissza se néztem! Inkább fizetek egy albérletet, együttélek a párommal, de szeretetben, békességben, a nem normális szüleimtől elhatárolódva, távol, magamat nem tönkretéve!
Azóta sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb vagyok, a munkámban is sikeres. Nem minden a kényelem! Ha egyszer valaki tönkremegy idegileg/lelkileg otthon, akkor NE LAKJON OTTHON! Semmi nem ér annyit mint a testi-lelki egészség! A kényelem sem.
Velem is ez van, de már 9 éves koromtól fogva. El akarok költözni, csak ahhoz még nem vagyok elég "nagy".
Egy bátyám van, ő is oylan neveletlen, neki minden megengedett. Nekem meg semmi. Még a 2 lépésnyire lévől boltba sem mehetek el, mert elrabolnak.
Amikor megütnek, megpofoznak napokig ott marad az arcomon.
Ma a töri házim miatt csapott akkora vitát anyám, mert megkérdeztem tőle, hogy mit kell odaírni, hogy elkezdtem bőgni, ami miatt megpofozott volna, ha nem megyek fürdeni.
Nagyon rossz az emlékezete, vagy csak nem akarja bevallani, hogy hazudik. Olyan dolgokat talál ki, hogy csak na.
Ráadásul pedagógus.
Mi a kérdés?
Ha nem akar elköltözni, akkor nem olyan rossz ott élni.
Ha rossz lenne, akkor menekülne. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!