Anyámmal nem alakulnak jól a dolgaim. Szeretnék normálisan élni, de nem enged. Mit tegyek?

Szüleim válása után édesanyámmal maradtam. Ez 6 éve volt,de már régebben elváltak csak akkor tudtunk szétköltözni. Most 21 vagyok, dolgozom, minden rendben lenne, de sajnos anyám rengetegszer tönkreteszi a mindennapjaimat. Kezdeném azzal, hogy reggelente felkelek, kijövök a szobámból, akár csak fogat mosni/ inni , de már ordít velem, hogy útban vagyok neki. Teljesen kifordul magából állandóan. Barátnőmet az utóbbi időben nem engedi ide. Ezáltal munka mellett amúgy is, így pedig még kevesebbet tudok vele lenni. Ott tartok, hogy lassan örülhetek, hogy élhetek itthon. Minden nap kiabálás mindenért. Mivel nemrég kezdtem dolgozni, a fizetésem sem tl nagy durranás jelen helyzetben. Jelenleg 40.000 Ft-ot adok haza/hó (anyám ennyit kér) ezzel nem is lenne baj, még ha a fizetésem 1/4-ét elviszi ezzel. A probléma ott kezdődik, hogy tényleg már nem is ehetek itthon. Nem tudok veszekedés nélkül kijönni a szobámból. Mostanság csak akkor vagyok itthon, ha muszáj vagy gépezek és pont nincs dolgom. A kiabálások javarészt ilyen hülyeségekre mennek, hogy szerinte én sokat fürdök és nem törlök fel, meg mellécsepegtetem a vizet kézmosás után és nem törlöm fel stb... Ilyen piti hülyeségek. (Már mindenhol reflexből törlök, hogy ne legyen vita, nem fürdök am sem sokáig de egyszeren mindig kell neki indok a veszekezésre. Bemegy az adott helyiségbe, és nekikezdi úgy, hogy az egész lakásban hallani. Kaját is az esetek 90 százalékában én veszem magamnak. Barátnőmet azért nem engedi ide, mert használja a vizet ha itt alszik 2 hetente 2 napot, vagy megeszi a kaját (amit mi vettünk magunknak. Nagyon ritka, hogy ő venné. Már azt sem engedi meg, hogy felhozzam a szobámba tv-zni, gépezni, megnézni egy filmet, megenni a megvett kajákat, meg együtt lenni. Ez számomra tök érthetetlen, hogy egy 21 éves embert eltiltod teljesen a másiktól ilyen kitalált okok miatt. Ehhez még hozzájön, hogy anyám azért apámmal és a családdal még tartja a kapcsolatot sajnos, és gyakran olyanokat mond rólam, hogy amikor visszahallom tényleg betelik a pohár. Nem értem anyámat. Mindig normális ember voltam. Nem viselkedtem vele rosszul, de amikor a múlton rágódom egyre több emlékem válik kellemetlenné, mert egyre több dolog jut eszembe az anyám által generált veszekedésekről a családban. Ameddig nem volt munkám mert váltottam (2.munkahelyem van) anyám mikor kijöttem a szobámból annyit mondott "Húzz innen dolgom van, nem érek rá. Tudod én megyek dolgozni nem úgy mint egyesek" (Nagyon rosszul tudott esni.) az első munkahelyemtől való felmondást ő "támogatta" (meg barátnőm is) mert látták rajtam, hogy mennyire megváltoztatott és rossz hatással volt rám az ottani környezet. Anyámtól az eset után ezeket kapni.... nem normális tényleg.

Elhiszem, hogy eltart. Hálás vagyok neki érte nyilván, de tényleg ott tartunk, hogy megmozdulni is nagyon nehéz. Csak pl van 160 nettóm minden hónapban. -40 anyám. -Majdnem minden kaja amit eszek (ebben még a kenyér is benne van, mert már azt is magamnak veszem/ebédet, mindent), -egyéb költségek, ha netán ruhát kell vennem magamra , vagy bármi ilyet. A terv az lenne, hogy elköltözök a lehető leghamarabb. 2 lehetőségem van: Albérlet vagy kölcsönnel ház. Én az utóbbi felé húzok szívem szerint, de a maradék havi 60-90 ezer forintomból kb elég nehezen jövök ki úgy, hogy a kölcsönhöz is minimum 3 millió vagy több kéne. Nagyon nem bírom már az itthoni helyzetet. Megpróbáltam mindent megbeszélni többször is, de semmi haszna. Sajnos annyira sokszor húzott le anyám (Mondta, hogy hülye vagyok nem lesz érettségim (tudok angolul, németül, van érettségim, jogsim, szakmám)

Még egy kis plusz, hogy anyám még amikor a válás volt azt mondta nekem, hogy öngyilkos lesz, ha nem maradok vele. egy tizenéves gyerek lelki világának kifejezetten jót tesz egy ilyen mondat az anyjától. 3 dologra szeretnék választ kapni. 1: Velem van a gond vagy anyámmal, mert már nem tudom mit gondoljak. 2: Mit tegyek? Inkább a Kölcsön vagy az albérlet (Nagyon nem akarok már itt maradni. 3:Mit tegyek anyámmal. Mit kéne ilyen helyzetben megpróbálnom vele? Nem lehet vele normálisan beszélni, ordít, nem hagyja még azt sem, hogy a kajámat magamnak megcsináljam amit magamnak veszek, mert épp sütni kell hozzá vagy főzni stb....

Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de szeretnék elég infót adni a megfelelő belelátás érdekében.