Szerintetek így lehet normálisan élni?

Nem vettek fel egyetemre, ezért majd októberben megyek érettségizni (májusban is mehettem volna, de azt még nem éreztem biztosra, hogy sikerül jól) hogy jövő félévben indulhassak. Jól megy minden, haladok is szépen. De van egy gond, ami minden napomra rátesz egy lapáttal, az pedig anyám, s az ő anyja. Hogy miért nem tanultam többet középiskolában, miért sikerült szarul az érettségi, stb, stb, folyton benyitnak a szobámba, hogy meg nézzék, mit csinálok. Csak azt tudják felhozni, mit csináltam rosszul az iskolai éveim alatt, amit ne adj isten jól csinálok/tam, az olyan természetes. Néha így készülni normálisan, lehetetlen. De persze urizálnak ezerrel, a szél meg fúj be ezerrel a csukott ablakon, mert a műanyag nem volt jó neki anno, villanykazánnal kell fűtenünk, mert anyámnak nem volt jó a fatüzelésű kazán. Én tanuljak többet, mondjuk napi 6 óra angol-töri érettségire készülés gyanánt bőven elég szerintem, na mindegy, ebéd meg nagyon van sokszor, mert nem főznek semmit, pedig alapanyag van. Irigykedve hallgatom, mikor volt osztálytársaim, akiket felvettek elsőre, hogy mesélnek az egyetemi dolgaikról, egy-kettőnél voltam is, olyan szuper kis család, anyagilag szerényen élnek, de mindig van kaja, nem hátráltatják őket otthon. Biztos van rosszabb család, de ez is egy gyomorgörcs kb. 20/F