Ki az aki vagdossa magát, Sorstársak mesélnétek?

Kitartást,igaz én még ilyet nem csináltam de már többször megfordult a fejemben,sajnos én édességet eszek ha be üt a depresszió, most szerencsére jobban vagyok és szép lassan el kezdek élni még újra be nem üt de akkor már csak le tudom győzni legalább is reménykedem, ez a túl sok édesség nem tesz jót igaz nem látszik meg rajtam.

Ha ilyen van kezdj el valamit csinálni,ha nem nagyon megy menj el sétálni ne gondolkozz sokat csak indulj el, igazából szerintem önismeretet kéne végeznetek én ezt fogom tenni, lehetséges hogy lelki okok miatt csináljátok ezt én pedig a túlzott édesség fogyasztást, le kell zárni a múltat ami nem könnyű de érdemes másképp nem tudsz boldog lenni.

Régebben féltem a haláltól de van hogy most is vissza jön, de ha csak várunk és nem teszünk semmit akkor ugyan olyan mint ha halottak lennénk, ki kell élvezni az életet, meg kell találni mi az ami boldoggá tud tenni

amíg lehet.

Három fontos dolog van számomra:

1.Egészség.

2.Boldogság.

3.Anyagiak

21F

“Oszt ez a vagdosás mire jó?”

A fizikai fájdalom elvonja a figyelmet a lelki fájdalomtól. Amíg borzalmasan fáj a karod, addig lehetetlen arra gondolni, hogy senki nem szeret és meg akarsz halni.

Tüneti kezelés, nyilván az alapvető problémát nem oldja meg.

De ezt elég sok másról is el lehetne mondani, fájdalomcsillapítók, alkohol, stb.

A feszültséget(belső fájdalmat) mással is le lehet vezetni. Futással,meditációval,jógával,kondival,terápiával. stb.

Az önvagdosást hülyességnek tartom. De nyílván sokkal könnyebb bántani magadat,amikor vannak sokkal jobb módszerek.

Amíg borzalmasan fáj a karod, addig lehetetlen arra gondolni, hogy senki nem szeret és meg akarsz halni.

Ekkora marhasagot. Elég sok sérülése vagyok túl, a vágások karcolasok max pár percet tartanak. De a probléma amit allitolag elnyom ugyanúgy megmarad.

16-20 éves koromig volt egy körzővel karcolgatós időszakom, amire nem vagyok büszke, de ugyanakkor pontosan emlékszem az érzésekre, amik késztettek rá, és valahol azért megértem az akkori énemet.

Rendszeresen alázott és kiközösített a régi gimis osztályom, emiatt pedig egyedül éreztem magam, az önbecsülésem a béka popsija alatt volt, és így próbáltam kicsit felhívni magamra a figyelmet, hogy "hahó, ez a részemről már nem játék, tönkre fogtok engem tenni".

Viszont nem véletlen, hogy 20 évesen, a gimi utáni időszakban hagytam fel vele.

Az érettségi után egy 2 éves OKJ-s képzésbe fogtam bele, egy teljesen új városban, teljesen új osztállyal körülvéve, ahol tiszta lappal indulhattam mindenkinél, és ez meg is látszott.

Sokkal szeretetteljesebb légkör vett körül engem onnantól fogva, és ez rángatott ki végül engem az enyhe depressziómból.

Nem tudom, hogy nálad pontosan milyen okok állnak a háttérben, de amit ezzel ki akartam hangsúlyozni, hogy próbálj egy olyan környezetet kialakítani magadnak, ami lehetőleg nem lehúz téged, hanem felemel. Ez persze még önmagában nem oldja meg a gondjaidat, de egy remek kezdő lépést jelenthet a javulás felé.