Majd meglátod ha családod lesz? (többi lent)

"Az is lehet, hogy pont nem, emiatt kezdenek ki másokat, akik fiatalok, céljaik vannak, nem azt a megszokott sémát követik, mint Ők, egyszóval irigyek!"

Ennek fuss neki mégegyszer :) Akinek megvan mkindene, család, karrier, pénz, fiatalság, mégis miért irigykedne egy olyanra, aki egyedül van és semmilye sincs?

"Ennek fuss neki mégegyszer :) Akinek megvan mkindene, család, karrier, pénz, fiatalság, mégis miért irigykedne egy olyanra, aki egyedül van és semmilye sincs?"

Ez bonyolultabb.

1. Egy fiatal lehet csúnya is, vagy beteg, vagy beteg ,és csúnya.

2. Lehet valakinek úgy karrierje, hogy utálja azt amit csinál, és nem szereti azokat akikkel együtt dolgozik.

3. Lehet valakinek úgy pénze, hogy szégyenli azt ahogyan szerezte.

4. Család: Agresszív elnyomó férj/feleség, gyerekkori traumák, amik miatt nem tud egészségesen viszonyulni a saját gyerekeihez, ezért a gyerekei betegek lelkileg, ami miatt csk még szrabbul érzi magát.

Így lehet irigyelni egy egyedülálló nőt, akinek még pénze sem túl sok van, de egészséges, és karakteresen szép, vannak barátai, normális családja stb

Engem pl sok ember irigyelhetne, ugyanakkor nem tudják, hogy közben iszonyúan fáj több ízületem, pedig fiatal vagyok. De ugye kívülről ezt nem látni, csak nekem kell úgy élni minden nap, hogy fáj mindenem.

Szerintem ez nem feltétlenül a gyerekesek kiváltsága, inkább alapvető emberi természeté. Van gyerekes és gyermektelen pár ismerősünk is, akik állandóan a "mártír" szerepben tetszelegnek. Én dolgozom, mellette esti képzésen egyetemre járok, tanulok, képzem magam, esküvőt szervezünk, családalapításon dolgozunk és mindezek mellett megpillantott egy szomszéd egy könyvet a polcunkon. Kérdezte kinek van ennyi ideje? Mondtam, hogy nekem. De jó nekem, hogy ennyi mindenre van időm, örülne, ha neki is lenne. Én csak néztem rá nagy kerek szemekkel és kijelentettem, hogy az embernek arra van ideje, amire szán, majd inkább eltereltem a témát gyorsan. Egy nő, aki 6 órában dolgozik és mellette az ég világon nem foglalkozik semmivel, nem jár heti rendszerességgel sportolni, nincs igazán hobbija, stb. hogy a fenébe lehet, hogy SZERETNE olvasni, de nincs ideje? Nekem pedig jelenleg szigorúan be van táblázva az életem, olykor tényleg félóra pontossággal, hogy mindenhova odaérjek, még is van időm olvasásra is.

Aztán van a gyerekes mártír páros. Jaaaj, amióta gyerekük van, nekik semmire nincs idejük, főleg kettejükre és ez mennyire rossz, de majd megtudjuk. Mondtam, ha úgy van beszéljük meg előre, hétvégén 3-4 órára simán itt hagyhatják a fiukat alkalmanként, 3 éves, szobatiszta, ismerjük, szeretjük, nem lesz semmi baja. Semmiféle ellenszolgáltatást nem kérünk érte. Kétszer ajánlottuk fel, még sosem éltek vele, én nem leszek papagáj, ők viszont két hetente elmondják milyen rossz, hogy nincs segítségük és nem tudnak kettesben elmenni sehova.

Ezek az emberek szerintem jórészt sajnáltatni szeretnék magukat és a reális gondolatok általában nem segítenek nekik. :) Tök fölösleges győzködni őket, egyszerűen ilyen embertípusok, beléjük van kódolva a "bezzeg én, bezzeg te".