Introvertáltként elfogad, megért a családod?
Figyelt kérdés
2018. jún. 2. 23:10
1/10 anonim válasza:
Ugyan már,még magukat sem értik.Kommunikációs szintjük és empatikus készségük konvergál a zérushoz.
2/10 anonim válasza:
Sajnos nem. Folyton magyarázkodásra kényszerülök, hogy miért nem akarok kimozdulni.
Nem megértőek, nem érzik át, hogy szorongok az emberek között, és legszívesebben “elbújnék” mások elől.
Az otthoni nyugalomra vágyom, amelyet Ők nem tekintenek normális viselkedésnek.
3/10 anonim válasza:
Egyedül élek már régóta, de még így is nehéz megmagyarázni, hogy miért nincs senkim, és miért szeretek magamban lenni. Anyummal például elolvastattam az introvertált személyiség jellemzőit, de még így is nagyon nehezen érti meg, hogy bizonyos dolgokban totálisan más az életvitelem, véleményem. De azért már figyel arra például, hogy ha együtt vagyunk, ne vég nélkül beszéljen stb.
4/10 anonim válasza:
Mivle ők nyomtak el és csináltak belőlem introvertált embert, így jól néznénk ki, ha nem fogadnák el a "művüket".
5/10 anonim válasza:
Attól, mert introvertált vagyok, még szeretek beszélgetni és a kommunikációs képességeimmel sincs különösebb probléma. Olyan vagyok gyakorlatilag, mint egy csendes extrovertált. Tehát akkor mi is tulajdonképpen a probléma azzal, hogy valaki introvertált? Miért ne tudna elfogadni vagy megérteni a családom?
6/10 anonim válasza:
Édesanyám abszolút megértő volt velem, szerencsére :)
Valamennyire szocfób vagyok (igyekszem dolgozni rajta) és értette, hogy vannak pillanataim/napjaim, amikor nem nagyon vagyok képes normális kommunikációt lefolytatni másokkal.
Már ő mondta nekem előre, hogy nyugodtan bújjak el a szobámban :)
7/10 anonim válasza:
Baszogatnak, meg nem érzik át aztán kész. Érdekel is engem hogy elfogadnak-e vagy sem.
8/10 anonim válasza:
A családtagjaim közül a többség szerintem még csak nem is sejti, hogy adott helyzetekben mennyire szorongok és gátlásossá válok. Anyukámmal elég gyakran szóba kerül ez a téma. Ő próbál segíteni, támogatni engem és növelni az önbizalmamat, de ameddig én nem akarok változni, addig mindez mit sem ér. Illetve szeretnék, csak nem tudom hogyan tegyem meg az első lépéseket. Annyira életképtelennek és önállótlannak érzem magam, mert például még életemben nem buszoztam egyedül és boltba sem mentem át úgy, hogy ne lett volna velem valaki. Az emberekhez való hozzáallásom meg egyenesen katasztrófa. Idegenekkel képtelen vagyok kommunikálni, mindig leblokkolok és görcsbe áll a gyomrom. Még a saját osztályomban sem találom a helyem. Már a 3. évemet töltöm magányosan a sok nagyszájú, feltűnési viszketegségben szenvedő egyén között. 17/L
9/10 anonim válasza:
#5 vagyok. Miért is kaptam 0 %-ot? Mert le mertem írni, hogy az introvertált szó nem egyenlő az űrlénnyel? Vagy mert annak ellenére, hogy néha igénylem az egyedüllétet, még nem vagyok egy életképtelen szocfóbiás?
10/10 anonim válasza:
Tökmindegy, hogy introvertáltságról vagy bármilyen szemléletbeli különbözőségről van szó, pl jobbikos vs dk-s szavazó. Az emberek többségének nincs beleérzési képessége a másik helyzetébe. Ha a szülőd, udvarias és úgy tesz mintha megértene, de nagyon ritka az az ember aki bele tud érezni a másik helyzetébe. Elfogad, igen, megért, nem valószínű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!