Aki mérgező környezetben él, hogy vészeli át a mindennapokat?

Nekem az anyám az, aki mgkeresíti az életem és sajnos suli mellett nem tudok annyit keresni, hogy el tudjak költözni pl. egy albiba, koliba, idegenek közé meg megint nem szívesen mennék...Viszont néha már úgy érzem, az idegösszeroppanás szélén vagyok, amikor bármit teszek...sőt, még tennem se kell semmit, szó szerint bármi történik velem, mindenből képes azt kihozni, hogy én mekkora életképtelen, hülye, idióta, tehetségtelen selejt vagyok. Pl. pár napja esett az eső és tele voltak ugye az utak pocsolyákkal, én meg mentem suli után hazafelé és ahogy leszálltam a buszról és elindultam, pár m-rel arrébb az út szélén volt egy hatalmas pocsolya, amibe egy autó bele is hajtott és rámcsapta a vizet, még a hajamba is belement. Persze mikor hazaértem, anyámék látták, hogy tiszta víz a nadrágom meg a kabátom is, mire kérdezték, miért nézek ki úgy, én hülye meg elmeséltem nekik az autós ügyet...Erre anyám velem kezdett el ordibálni, hogy én hogy lehetek ilyen hülye idióta, miért PONT OTT szállok le és PONT AKKOR a buszról, mikor ott jön az a bizonyos autó, hogy lehet valaki ennyire életképtelen, stb..Tipikusan az a fajta ember amúgy, aki ha a hírekben pl. meghallja, hogy valakit megerőszakoltak/meggyilkoltak/bármi történt vele, elkezdi óbégatni, hogy "hát a qrva anyját, meg is érdemli, minek megy oda, (megerőszakolás esetében) minek öltözött fel úgy, mint egy qrva", stb.

Más, aki hasonló emberek között él, hogy vezeti le az ebből származó feszültséget? Az a baj, hogy nem nagyon vannak barátaim, akikkel megbeszélhetném az anyámmal való konfliktusaimat, illetve aki van is "barátom", nem hisz nekem, mert amikor nálunk van, előtte anyám megjátssza magát és az illető szentül meg van arról győződve, hogy anyám egy szent lélek és amikor elmesélem neki az ilyen dolgait, látszik rajta, hogy azt hiszi, valami elmebeteg skizofrén vagyok és csak hallucinálom ezeket, vagy ferdítek...