Egy új környezetben jobb lenne vagy csak áltatom magam?
Változni szeretnék. Új dolgokat akarok kipróbálni, de folyton azt érzem, hogy ehhez kevés vagyok és a környezetem úgyis hátráltatna, meg nem értene. Úgy érzem, hátráltat az, ahol most vagyok és, hogy többre lennék képes, de itt nem tudok változni, az emlékek miatt sem. Önbizalomhiányos vagyok gimi óta, amin dolgozok és már javultam is, de még mindig nem az igazi. Szeretnék nyitottabb lenni mások felé, mert túl zárkózott vagyok. Az emberek véleményére is túl sokat adok, ez sem hiszem, hogy jó. Egyszerűen mindenkinek meg akarok felelni, ami kikészít már. Beszélek angolul meg franciául is, meg régóta vonz már az, hogy máshol éljek, kicsit más kultúrában. Másfelől viszont nem vagyok biztos benne, hogy nem csupán illúzió-e azt képzelni, hogy ott más lennék. Bár az tény, hogy ott tiszta lappal kezdhetnék és nem lenne mellettem senki, akinek kényszeresen meg szeretnék felelni.
Aki adna valami tanácsot, esetleg van valami tapasztalata, azt szívesen elolvasnám.
21/L
Önbizalomhiányos és zárkózott vagy.
Ezen nem fog változtatni az ha külföldre mész.
Az jó hogy franciául és angolul tudsz.
De előbb utóbb úgyis visszahúz valami.Tapasztalat.
Változz, hogy változtass!
Ezt itthon is meg tudod tenni.Ha ezt az elvet követve ki tudsz bontakozni ott ahol vagy és mindig vágysz ki külföldre,akkor nagyobb eséllyel tudsz "teljes" életet élni.
Én is hasonló problémával küzdök. Néha elgondolkozom rajta, hogy mennyire unalmas és egyhangú az életem, a napjaim monotonok és folyamatosan ismétlődnek. Munka-otthon, hétvégén kis lógás a barátokkal a városban, de ennyi. Amikor látom, hogy mások mennyit utazgatnak a világban, meg milyen izgalmas dolgokat próbálnak ki, mindig engem is elfog a vágy, és belegondolok, hogy mennyi mindenből maradok ki, velem soha semmi sem történik, és én is szeretnék másképp, izgalmasan élni.
Aztán igazából mindig elkezdek agyalni, és arra jutok, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan is kezdhetném a változást, merre induljak, mi lesz ha senki sem támogat, mert egyedül nem tudom megcsinálni, és mi lesz, ha nem sikerül stb. Aztán végül minden marad a régiben.
Szerintem ez nem csak az önbizalomhiány miatt van, hanem amiatt is, hogy teljesen beleragadtam a komfortzónámba, ahol minden biztonságos, nem kell félni semmitől, de nem is történik semmi sem. Nekem is ezt kellene valahogy elérni, hogy ki tudjak törni belőle, és ne amiatt aggódjak, hogy mi nem fog összejönni.
Emellet én is zárkózott vagyok, több mint 10 éve ugyanaz a pár ember a barátom, új embereket nem tudok közel engedni magamhoz. És én is túlságosan sokat foglalkozom azzal, hogy ki mit gondol, és nem egyszer volt már, hogy rosszul éreztem magam amiatt, amit visszahallottam, hogy valaki mondott rólam (és nem volt igaz).
Szóval hidd el, teljesen átérzem a helyzeted, és magam sem tudom, hogyan tudnék változtatni. Már felmerült bennem, hogy talán fel kéne keresnem vmi életmódtanácsadót, vagy pszichológust, hátha segítene kicsit előre lendülni a dolgokon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!