Kínos, ha valaki 25 évesen is keresi önmagát és hogy mivel szeretne igazán foglalkozni?

Inkább minthogy hagyja, hogy az élet elterelje egy olyan irányba, amit egyátalán nem szeret és majd 40-50 évesen realizálja, hogy utálja a munkáját, hivatását és a családja és egyébb felelőségek miatt nem tud pályát váltani meg ha meg tehetné is már túl idős.

Nem kínos. Az emberek zöme hajlott korban visszatekintve rájön, hogy milyen sokféle dolgot csinálhatott volna, esetleg nagyobb sikerrel, mint amit ténylegesen csinált. Valójában nagyon nehéz megtalálni azt az elfoglaltságot (munkahelyet) amit az ember sikerélményekkel tud végezni, kellően érdekes ahhoz, hogy ne fásuljon bele.

Egyáltalán nem az. Nekem 30 éves koromig rengeteg munkahelyem volt, és nem éppen rokonszakmák. Most 15 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, és nem tervezek váltani. Persze sok fejlődés, és előrelépés volt a 15 év alatt, de 30 évesen sem késő megtalálni azt amivel szívesen foglalkozol.

Nem kínos, sőt, becsülendő, hogy nem ragad bele a komfortzónájába, hanem aktívan tesz a változásért.