Akinek sikerült a teljes elveszettség érzéséből "megtalálnia önmagát" az hogy érte el ezt?

Még nem sikerült.

Nekem szerintem totális környzetváltozás kéne (egy olyan munkával, ami lefoglal, de egyben élvezek is és szabadságot ad(nem vagy bezárva).)

Egy normális párkapcsolat, ahol együtt is élek a párommal és közös, FIX céljaink vannak. (és nem kell nap mint nak bizonygatnom, hogy vele tervezek, hanem el is hiszi)

A barátokról és haverokról már lemondtam. Nem erőltetem tovább ezt a dolgot.

35N

Most félúton vagyok. Már nem érzem magam teljesen elveszettnek, de még nem érkeztem meg.

Nekem pszichoterápiával jött össze ez az eredmény.

Részben sikerült.

Munka terén. Minden más brutál rosszul fest és tanácstalan, kilátástalan vagyok.

Munkában az segített, hogy olyan szakmám van, amit szeretek, alapvetően jó képességeim vannak hozzá (többé kevésbé), sokat tanultam benne. Tehát így megvan a helyem.

Megtaláltam a szenvedélyeimet önkifejezés (művészet) és sport formájában, ami együttesen segít megszabadítani csomó negatív érzelmemtől. Olyan emberi kapcsolatokat alakítottam ki, amik minőségiek. Tanulom szeretni önmagam, teszek magamért, ha akarok venni egy drágább ételt, megveszem magamnak, programokra járok el barátokkal, élvezni próbálom az életet, mert nem túlélnünk kéne szenvedve, hanem a jó dolgokat kipróbálni, amíg lehet.

Az otthonülős, depresszív magányos farkasból egyre inkább egy nyitottabb, kedvesebb és jobb fej ember lettem.

Nagyon sokat segített, hogy foglalkoztam az önismerettel, különböző cikkeket, teszteket olvasgattam. Jelenleg pszichológiát is tanulok, ami szerintem csakugyan segíteni fog.

Mindenek előtt le kell ülnöd, írni, írni, csak kiírni a gondolataidat, érzéseidet, megválaszolni a "Ki vagy te?" kérdést.

Leírni a vágyaidat. Elkezdeni teljesíteni őket.

Az álmokat célokká változtatni.

Kimozdulni a komfortzónádból.

Emberekkel beszélgetni.

De mindenképpen találni legalább egy hobbit, még inkább szenvedélyt, ami bearanyozza a mindennapjaidat.