Van itt olyan, aki azért nem jut semmire, mert utálja önmagát?
Egyszerűen én utálom azt, aki vagyok.
Nem szeretem a belső tulajdonságaimat sem, a külsőmet meg főleg utálom.
Úgy érzem, hogy így semmihez sincs kedvem, és ezért tartok még ott az életben, ahol: gyakorlatilag sehol...
Nem beletörődni kell, hanem változtatni azon, amin lehet. És nagyon sokmindenen lehet - külsőleg is, belsőleg is.
Pl. kezdjétek azzal, hogy megváltoztatjátok, hogy mivel töltitek a szabadidőtöket. Ha mással, mint eddig, akkor más hatások is fognak érni, ezért magától is beindul a változás. De direkt is szabad, sőt, kell is változtatni.
Ha én itt elkezdenék most mesélni...
Igen.
Túl azon, hogy elfogadtam magam, éltem életem, voltam fent, mintha helyre jöttem volna - aztán durr még egy pofon és olyan szintű mélyrepülés, hogy még mindig nem vagyok a gödör alján. Ahhoz viszont már elég mélyen, hogy eszem ágába se jusson már kimászni. Megvetem és gyűlölöm magam, mindent megteszek annak érdekében, hogy még rosszabb legyen. Ez lett az alapértelmezett. Ha pedig valaki ebbe bele akar szólni és segíteni.... íííí... hát nem véletlen kezdem úgy, ha épp akad egy idióta, aki a közelembe akarna férkőzni, hogy "neeem, te azt nem szeretnéd..."
Szóval ja. Mondjuk nem mondanám, hogy 100%-ig semmi, amire jutottam. Azért vannak eredményeim, de borzalmasan lenézem azokat is.
Biztos ezt az utat szeretnéd követni? :) Én már járok rajta, neked nem feltétlen kell. (Avagy tegyél ellene, vagy sokkal rosszabb lesz.)
Nekem ez a szám némileg segít:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!