Nagyon ciki helyzet volt. Én voltam a bunkó?

Egyik este rendkívüli okokból benn kellett maradnunk a közvetlen főnöknőmmel az irodában, plusz pár kolléga. Voltunk vagy hatan. Papírmunkát pótoltunk, én már túl voltam rajta, mikor a főnökasszony átnyújtott egy ezrest és udvariasan megkért, hogy menjek már ki a pizzájáért, amit rendelt, mert ő nem tud elszabadulni (nem evett egész nap, és ilyen egyszemlyes kis pizzát rendelt magának). Hozzátette, hogy a pizza 970 ft, tehát egy ezres elég lesz.

Kimentem a kapuhoz, átadtam az ezrest a futárnak, átadta a pizzát, elköszöntünk, bementem.

Átadom a pizzát a nőnek, mire ő: visszajáró?!

Ugyebár 30 Ft lett volna a visszajáró, nem is gondoltam rá, hogy azt én visszakérjem... mondom, borravalónak hagytam...

A nő elkezdett hisztizni, csapkodni, hogy ő nem így adta ide, meg hogy a pizzások beleszámolják az árba a benzinpénzüket, nem kell velük így jótékonykodni. Eszméletlen ciki szitu volt, nagyon égett a pofám, a kollégák mind elhallgattak, jeges csönd volt az irodában, úgy éreztem, hogy elsüllyedek.

Nekem viszont az az érzésem, hogy még kevés borravaló is volt, személy szerint én még adtam volna.

Nagyon leégettem magam? Most akkor hogy kell csinálni futárokkal?

Később bementem a nő irodájába és otthagytam neki a 30 forintot. Ha számolt vele, akkor számolt vele... nálam ne akadjon el senki pénze.