Mi volt az eddigi legcikibb helyzet amibe tanár-diák helyzetben kerültél?

Egyszer általánosban levelezés közben zöld disznónak neveztük az épp zöld pulcsiban lévő kövér matektanárt. Elvette,elolvasta.

Anyának hívtam egy tanárnőt... GIMIBEN!

Ciki volt.

Nekem sok sztorim van de amikor kinos volt egy kicsit mikor az irodalom tanárnőmet le tapiztam nem tudom miért de nem is zavarta

angól órán szerelmesverset irtam a tanárnőnek fogalmazás hejet amit persze hangosan felolvasott , de persze nem gondoltam komolyan...

Az osztályfőnököm mikor megkérdezte hogy holvoltam az első óráról , azt válaszoltam neki , hogy ˝egyszer nyolszor is elmentem˝...

ezek még a gimibe voltak

29 éves vagyok.

Nagyon egetrengetően ciki szituáció nem volt.

- Negyedikesként (tanév végén) elvittek minket kirándulni és ofő, egy lány meg én beszélgettünk és elkezdtem nevetni, de úgy, hogy többször is elszellentettem magamat, hangosan (11 évesen volt pár hónapig ilyen gondom, hogy, ha nagyon nevettem, akkor hangosan szellentettem és ez több ciki szituációt eredményezett).

- Külföldön hatodikban volt egy folyosói felügyelő, egy nő, aki nagyon kedves volt másokkal és velem is. Általában akkor találkoztunk, amikor reggel vártuk, hogy engedjenek be (kilenckor kezdődött a tanítás). A szívével volt valami és hosszú időre kórházba került. Hetedikes voltam, amikor visszajött és egy csapat gyerek odament köszönni. Én is odamentem, adott puszit... Aztán beközölte, hogy nem tudja ki vagyok, a barátnőm meg nagyon nevetett.

- Hetedikben iskolán kívül láttam egy nőt a boltban, aki hasonlított a tanárnőmre és meséltem legközelebb a suliban a gyerekeknek. A gyerekek pedig rákényszerítettek, hogy kérdezzem meg az udvari felügyelőnket (aki a kolléganője, szintén tanárnő volt), hogy a szóbanforgó tanárnő mit csinált aminap, merre járt és az udavri felügyelő meg eléképedve megjegyezte, hogy az a tanár magánügye és pedig cikinek éreztem, hogy a tanár mit fog gondolni rólam , hogy megtudja, hogy a magánéletében kutattam.

- Már magyarországon a gimis éveim alatt mondtam viccesen az egyik gyereknek, hogy úgysem mer valami obszcént kiírni az egyik tanárunkról az IWIW-re, ő pedig fogta magát és kiírta; az ofő és az egyik tanárunk is látta és a nevemet is odaírta, hogy XY na látod, hogy kiírtam. Ofő úgy tett, mintha nem tudna róla, a tanár meg kedves vpolt és nem szólt a tanárnőnek. A mai napig röhögök ha eszembe jut.

Ezek nem olyan eget rengető dolgok, mindegyiken mosolyogok utólag, de kicsiként még mindent tragéiaként él meg az ember. :)

11. osztály, kötelező program a városban, irodalmilag fontos helyek stb látogatása. Osztályfőnököm is ott volt, majdnem rámásztam, de nem tehettem róla. Ugyanakkor elég hangos is voltam, az osztály felét oda küldtem ahol nem süt a Nap, random idegeneket ölelgettem, külföldiekkel szelfiztem és mikor valamelyik tanár megszólalt, az ofőmmel akart beszélni, én elkaptam a karját(ofőmnek) és mondtam, hogy az enyém és nem veheti el.

Mindez mániás epizód miatt volt.

Én úgymond csendes, konszolidált, jó tanuló diáknak számítottam, német órán engem választottak ki feleléshez, álmos voltam, nem volt kedvem semmihez, nagyon hangosan gondolkodtam és elszóltam magam: a büdös p...ba......

A tanárnő megdöbbenten nézett, elnézést kértem a kis intermezzóért és ötösre feleltem.

12.-ben, május 2-án halál másnaposan elkéstem reggel a suliból. Vagy 20 perccel becsöngetéls után téptelm fel az ajtót, hátravágtattam a helyemre, ahol egy idegen ült.

Akkor jöttem rá, hogy rossz teremben vagyok.

Főiskolán szintén totál másnaposan az első sorban ülve odarókáztam előadáson a tanszékvezető elé.

Elintézte egy vállrándítással, hogy van ilyen.

Fél óra múlva az egész iskola tudott róla.

Borzasztó volt.