Rosszul állok hozzá a kérdéshez, ha így gondolom?

Sziasztok!

Volt nemrég egy lány az életemben, nem a legszebb sztori.

Folyton mondta, hogy sok trauma érte, ezért nem bízik az emberekben. Elmondta, hogy megerőszakolták, ezért a férfiakban meg végképp nem tud bízni.

Volt öngyilkossági kísérlete is.

Nekem legalábbis ezeket mondta.

Nagyon tepertem érte, tudta, hogy mit érzek iránta, mondtam is neki, hogy rosszul esik, hogy nem bízik bennem, és hogy falat húz közénk.

Erre ő hogy ez nem kifejezetten nekem szól, ha valakiben, akkor bennem tényleg bízik meg higgyem el hogy fontos vagyok...

Ha valóban így gondolkodott, és nem csupa hazugság volt minden (benne van a pakliban), nem vagyok képes megérteni ezt a gondolkodást, nem csak nála, senkinél sem. Nem én erőszakoltam meg, nem én hajszoltam az öngyilkossági kísérletbe, stb. Mégis engem büntetett olyan traumákért, amikhez semmi közöm nem volt.

Engem is értek traumák, de inkább lehánynám magam, mint hogy harmadik személyre kivetítsem, egy ártatlannak okozva fájdalmat, tudva, és ezek szerint akarva. Nem értem ezt a kegyetlen, önző, éretlen hozzáállást.