Rosszul állok hozzá a kérdéshez, ha így gondolom?

"...nem vagyok képes megérteni ezt a gondolkodást..."

Itt nincs szó gondolkodásról, hanem nagyon mély érzések kavarognak benne, amiket megpróbál gondolatba önteni, hogy ki tudja kommunikálni. Ilyen traumát nem lehet letudni azzal, hogy csak egyvalakinek köszönheti, így aztán a többi emberben nyugodtan megbízhat. Ez se nem kegyetlen, se nem önző, se nem éretlen hozzáállás. Még csak nem is hozzáállás, mert ez a bizalmatlanság őt is egész életében kísérteni fogja, hacsak nagyon komoly lelki munkával fel nem dolgozza. Aki úgy viszonyul hozzá, hogy magát érzi büntetve, ill. kegyetlennek, önzőnek és éretlennek minősíti a hozzáállását, az a legkevésbé sem fog tudni segíteni ledönteni azt a bizonyos falat, hanem pont, hogy erősíteni fogja.

Aki ilyen traumát él át, mint a nemi erőszak (de ennél akár jóval kisebbet is), nem tudatos elhatározásból bizalmatlan. Nem büntet senkit; ő maga is szenved a bizalmatlanságtól.

Komolyan úgy gondolod, hogy ez a lány BÜNTET téged azzal, hogy nem kíván veled kapcsolatot?

Halál komolyan?

Komolyan úgy gondolod, hogy azért, mert te érzel valamit, és tettél is valamit ez ügyben, a lánynak félre kéne tennie a saját démonait, pusztán azért, hogy a kedvedre tegyen?

Elb aszott gondolkodásmódod van, és aggasztónak találom hogy annyira be tudtad nyalizni magad ennél a szerencsétlen lánynál, hogy kedvel téged, miközben te sunyiban így gondolkodsz róla és a kapcsolatotokrol.

Nyilván nem tudta feldolgozni, hogy megerőszakolták.

Namost az érett ember ilyenkor külső segítséggel próbálja feldolgozni. Magyarországon ennek nincs meg a kultúrája, hanem az illető esetleg egy életen át vergődik, és magányosan, bizalmatlanul éli végig az életét.

Nem értem ezt a kegyetlen, önző, éretlen hozzáállást

Hát én sem...