Az általában vett jól szituált emberek miért olvassanak többet, mint egyszerűbb társai? Egy kétkezi melós (én is az vagyok), szinte nem is fog könyvet a kezében. Nem hiszem hogy annyira pénzfüggő lenne.

Az első a lényeget már leírta.

Amúgy egy Shakespeare darabot már pár száz forintért megvehetsz, igazi klasszikusokat pedig 1200 forintért.

Arról szó se essék, hogy ezeket ingyen is elolvashatod például a MEK-en.

Ahogy 1. mondja.

Szerinted Warren Buffet,Bill Gates,meg a sikeres emberek miért olvasnak állandóan.

Bill Gates napi 4 órákat olvass bezárkózva meg Donald Trump is.

Van egy mondás: A sikeres embernek nagy könyvtára van,a szegénynek meg csak nagyképernyős TV-je.

Igen is valamelyest pénz függő. Voltál mostanság könyvesboltban? A hirdető oldalakon is a tucatkönyveket megpróbálják minél több pénzért eladni, a vásárokban ha érdeklődsz vmi iránt, szintúgy rávernek az árra. Pl. vannak ezek a könyves szekerek, egyik napról a másikra 300 ft-ről 400 lett az ár. Bár ez még mindig nem vészes, de nem elérhető mindenki számára, és mázli kell, hogy találj számodra értékes olvasmányt. Pestiek pl előnyben, mert elmennek egyik ilyen helyről a másikra.

A másik, hogy általában a „jól szituált” emberek vmelyest lenézik azokat akik nem olyan tematikájú könyveket olvasnak, amik szerintük értelmes, és tanít is vmit. Pl. nem egy embert hallottam már megszólni azokat, akik romantikus könyveket vagy éppen tini bestsellereket olvasnak.

Arról nem is beszélve, hogy a szakkönyvet a többség nem tartja olvasmánynak. Veszem például apámat, nagyapámat, akik nem olvastak pl. regényeket, de renget olyan szakkönyvet/ismeretterjesztőt elolvastak, amivel foglalkoztak. „Kétkezi” munkások. Anyám meg mamám pedig többek között rengeteg történelmi és életrajzi könyvet. Párom pedig sokszor tankönyvekből olvas szórakozásból (egyetemi szint), amik kb. 30k körül vannak. És ezek még csak a belépő szintű, vagy csak egy adott szelete a témának. Tehát egy már-már átfogó könyv olyan 50k-tól kezdődik. Könyvtár meg nem mindenhol elérhető, és ha van is, nem biztos, hogy nagy választékkal rendelkezik pl. vidéki kisebb városokban.

Idő. Egy „kétkezi” munkást manapság úgy kirabolnak, ahogy csak tudnak. Meg persze, nekik nem úgy megy, hogy akkor a szünetekben olvasok pár sort, mert egyszerűen kivitelezhetetlen lenne ez. Most egy autószerelő nem fogja a szünetét arra pazarolni, hogy patyolat tisztára mossa a kezét, és keressen egy csendes helyet, ahol olvasni tudna.

A legtöbb munkás ember akit ismerek, annak ha hazaér kezdődik a második műszak. Házkörüli teendők, esetleg pénzkiegészítés maszekolással... Max. nagyvárosi galamducban élőknek esik ki ez, de azok meg elszórakoznak a dugókkal.

Sajnos manapság már nincsenek rétegek, legalábbis ebben az országban. Vannak a szegények, akiknek még idejük sincs, és hirtelen váltásban azok, akiknek tellik szórakozásra mind időben, és pénzben.

Egyébként meg az a tapasztalatom, hogy attól még, hogy valaki olvas, nem lesz értelmesebb, vagy jobb beszélgető partner, max színesebb megfogalmazásban tudja elmesélni ugyanazt az orbitális hülyeséget, amit egy kőműves segédmunkás elmond 2 mondatban. Ja, és a személyiség is maradhat ugyanolyan egyszerű állapotban, ahogyan olvasás nélkül is.

Én abszolút NEM olvasok regényeket és hihetetlenül nagy diszkriminációnak érzem, hogy a regényolvasást a mai napig úgy állítják be, hogy az a művelt, értékes ember, aki olvas, aki nem, az utolsó műveletlen söpredék tahó.

Igyekszem sportolni, tudok főzni, növényeket gondozok, szeretek fotózni, túrázni, munka mellett átképzem magam. Tavaly sokan kaptak süthető gyurmából készült ajándékokat tőlem.

De egy utolsó alja söpredék vagyok, mert nem olvasok REGÉNYEKET....

Nem láttam ezt jellemzőnek. Az hogy valaki könyvet olvas, még nem jelenti azt, hogy műveltebb lesz. Rengeteg krimi, egynyári romantikus regény és Coelho szintű bölcsességekkel teli könyvet ki lehet olvasni anélkül hogy bármilyen hasznos tartalmat kapna ezáltal az olvasó. Néha egy-egy sorozat több értéket közvetít mint 10 ilyen könyv. Aztán meg hiába olvas valaki klasszikusokat, ha nem érti a tényleges mondanivalóját a műnek. Én pl. nagyon kevés embert ismerek aki felnőttként olvasott ajánlott irodalmat. Sokan vannak akik sokat olvasnak, van néhány ismerősöm akik egyáltalán nem, de pl. sokkal jobban el tudok beszélgetni egy Stephen King filmeket néző emberrel mint egy Danielle Steel fogyasztóval, és olyan egyformán átlagok. Van viszont olyan bölcsész ismerősöm, aki nem annyira jól szituált de biztos műveltebb mint 50 másik ismerősöm együttvéve. Van egy akinek könyvtárja volt otthon, mégis szétfüveszte az agyát. Nem ezen múlik.

Egyáltalán nem pénzfüggő az olvasás, viszont nincs elég jó reklámja az igazán jó könyveknek. Az sem mindegy mikor olvassa ezeket valaki. Aki kimarad a gimnáziumi oktatásból és a továbbtanulása sem kötődik az irodalomhoz, az konkrétan nem kerül kapcsolatba semmilyen módon alapművekkel. Ha valakinek az az utolsó élménye, hogy Légy jó mindhaláligot és Szigeti veszedelmet próbáltak rajta leküzdeni, az nem mer majd Vonneguttal találkozni. Hrabalt is minden "művelt" úgy ismeri, hogy látta a Sörgyári Capricciót, de nem olvasta, pl. aki az ő művein keresztül szeretné megszerettetni az olvasást az tuti nem jár nagy sikerrel. Én ha valami rettentő nagy bölcsész irodalmár lennék, megtenném azt a szívességet a többi embernek, hogy kategóriánként írnék tizes listákat, pl. mit olvass el feltétlenül 20-30, 30-40 éves korodig,vagy melyik életszakaszban, vagy milyen kérdésekben melyik klasszikus lehet hasznos. Azért is tartom fontosnak mert szerintem ezekben vannak olyan nagy összegzések, amiket már csak ismételni lehet, hozzátenni nem. Talán kortárs íróknál is létezik ilyen, én nem tudom ezt mi alapján megítélni. Nekem, személy szerint tököm tele van a még élő emberek életrajzi regényeivel, a szültem, szúrtam könyvekkel, a botránysztorikkal, szóval kb. minden 2000 után kiadott anyaggal. De van rájuk kereslet. Olvassák őket. Csak ettől nem feltétlenül leszünk olvasottabbak.