Van köztetek olyan, aki megbánta, hogy egyetemre járt?
Írjátok le azt is, hogy mit végeztetek illetve, hogy félbehagytátok-e vagy meglett-e azért a diploma.
Én 26 vagyok és már 19 évesen ott rontottam el, hogy a középsuli után maradtam OKJ képzésen (szakközép) olyan képzésen ami piacképtelen (it hálózatos), de mivel nem volt jobb ötletem és nem mertem másba belefogni így az okj után az egyetemen is ezt a szakterületet folytattam, de mára annyira befásultam és megutáltam az egészet (kiemelten a sok céltalan tanulást), hogy semmi kedvem már az egészhez. Belegondoltam, hogy 6-7 év alatt kvázi 2-3 melós szakmát perfekt kitanultam volna jóval kevesebb stresszel (cnc-s, villanyszerelő, ács stb.) ami nem is igényelt volna olyan sok tanulást tehát mellette nyomhattam volna a németet és most kint dolgozhatnék nyugaton 2-3 szakmával a zsebemben. Jó mondjuk lehet fizetni kellett volna pár százezret a második OKJ-ért, de diákmunkával azt is előteremtettem volna. De élvezném a melósok nyugis és primitíven boldog életét a napfényes Ausztriában súlyos pénzeként és szelhetném az Alpokot egy szép BMW-vel. Ehelyett itt vagyok már 30-hoz közel nulla munkatapasztalattal, rengeteg céltalan belefektetett tanulással, befásult, depresszív személyiséggel és legfőképpen elhibázott pályaválasztással és nem tudom mit hoz a jövő.
Bántam, hogy nem BSc-re mentem, hanem 5 éves egyetemire. Infós szakmában nincs sok jelentősége az MSc-nek. És 95%-ban szopás volt, hozzá adott érték vagy használható tudás nélkül.
Csak azért nem hagytam abba, mert 120 ezres ösztöndíjból jobban éltem, mint anyám, akinek munkája volt.
Rengetegen!
Csak ciki bevallani. És sokan még önmaguknak sem merik.
Kérdező! Szerintem még nyugodtan tanulhatsz szakmát - legalábbis az OKJ-s képzések megszüntetéséig még van esélyed egy új életre, ha mersz és akarsz változtatni valamin. Tanuld azt, amihez lenne kedved - még fiatal vagy!
Meg is bántam, és nem is.
Megbántam, hogy arra a szakra mentem, amin végül le is államvizsgáztam. Ahhoz, hogy jó munkahelyem legyen, még kell egy Msc.
Abból a szempontból nem bántam meg, hogy kinyíltak olyan kapuk, lehetőségek, olyan emberekkel ismerkedtem meg, amit a jövőben használni tudok.
Jelen.
Középsuliban már tanultam programozást, ezért belevágtam az ELTE proginf szakjába. 4 félévig húztam, aztán otthagytam. Sokan azért hagyják félbe, mert nehéz a matek... nos én is vért izzadtam vele, de még meg is birkóztam volna a matekos tárgyakkal, ha látom értelmét, a programozás viszont kritikán aluli, minősíthetetlen volt. A tárgyakra be kellett magolni a dolgokat de utána sürgősen el kellett felejteni, mert munkahelyen olyan módszereket nem használhatsz... A tanárok nagy része kritikán aluli volt (bár meg kell jegyeznem, kiváló oktatóim is voltak, sajnos kevesen.) A kaput az tette be, mikor 4. félévben tanultuk új dologként azt, amit már érettségi előtt is fél kézzel megírtam volna. Elegem lett.
Utána bölcsész diplomát szereztem, de végül alig kell a munkámhoz...
Ezek mellett úgy általánosan csalódtam. Azt hittem, az ELTE az valamiféle tudás fellegvára, ehelyett gagyi oktatók, tetű lassú papírmunkák, lepukkant budik, magolás és fölösleges tárgyak vártak, ugyanúgy mint középsuliban.
A munkámmal tök elégedett vagyok, csak kár volt ennyi időt elcseszni. Ha újrakezdhetném érettségiző koromtól, biztos nem mennék egyetemre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!