Van itt olyan, aki megbánta, hogy nem ment egyetemre/főiskolára, és egy nagy kalap szar lett az élete? Elmesélnéd a történeted?

Én azt bánom, hogy így 34 évesen jöttem rá, hogy mit kellett volna tanulnom.

De most mit csináljak, lassú vagyok, ennyi idő kellett hogy rájöjjek, mi az ami nekem megfelelő lenne.

Bár ezt is ki tudja, mert ha benne lennék, akkor lehet hogy rájönnék, nem találok munkát, nem tudok belőle megélni , nem is olyan egyszerű mint gondolom, szóval ki tudja ezt.

Te énhozzám képest versenycsiga vagy Mert én 50 évesen döbbentem rá hogy egyetemre kellett volna mennem...

Igen ebben teljesen igazad van hogy nem tudom hogy mi lett volna ha bejutok egyetemre eleve lehet hogy kiestem volna és el sem vegzem. És ma is vannak diplomás állás nélküliek igaz hogy ma annyira munka hiányban hogy akinek a papírjai megvannak az szinte biztos hogy felveszik, legalábbis gondolom én...

..:) látom 2020-ban válaszoltam. Azóta megcsináltam az emelt érettségit ami a felvételihez kellett és elkezdtem az egyetemet munka mellett, egyéni tanrendet kérvényezve hiszen mindenki ezzel jött hogy simán meg lehet csinálni....talán igazuk van, nem tudom de feladtam 2 hónap után, pedig nem ment rosszul. Viszont az órák 70%-án nem tudtam jelen lenni ez miatt úgy éreztem hogy járok is egyetemre meg nem is. Rohangáltam a munka után az egyetemre és este próbáltam behozni a feladatokat plusz azt a lemaradást amit a többiek azidő alatt tanultak meg, amíg én dolgoztam.

Bevallom nem bírtam ezt a tempót. A vicc, hogy volt olyan előadás amire az osztálytársaim be se jártak, én meg minden órán ott voltam és azon stresszeltem hogy hogy fogok levizsgázni belőle....nem szabadott volna ennyire komolyan vennem...Ráadásul nem tudtam a 2-esre hajtani, jobb jegyeket akartam mert tudtam hogy tudok jobbat. Hát....nagyon sajnálom, mert ha nem kellene dolgoznom akkor tudom hogy nagyon élvezném, de így....Dolgozni meg muszáj. Na mindegy, azért büszke vagyok magamra hogy megpróbáltam.

Hát sokkal többre jutottál mint én, mert én a felvételi előkészítőt hagytam abba. Felvételire azért elmentem, hátha csoda történik, de így nem kaptam elég pontot és így a kör lezárult. Másodszorra a következő évben már nem próbáltam meg és azóta se. És ugye azóta eltelt harminc év...

Neked még csak egy év telt el.

Nyilván nem rábeszélni akarnálak hisz te nálam jobban tudod milyen nehéz, csak azon gondolkozz el hogy most egy vagy két év késéssel újra próbálhatod én 30 év késéssel is, de minek? 52 évesen végül kb 10 évem lenne karrier építésre neked meg 20. Már ha nyugdíjig számítjuk.

Na mindegy én most azon gondolkozok hogy mi olyant csináljak amiben még nekem is van perspektíva.

Az a baj hogy csak olyanokat találok ahol nincs igazi előrelépés hanem csak valamennyivel több pénz...

Biztos ismered a nulla előremenetellel rendelkező munkákat... Ha nem átverés, akkor már jó vagyok...

Amúgy nekem ez lett a keresztem hogy csak harminc évvel később kaptam észbe... Már ha ez így észbe kapásnak nevezhető...