Ha nem szeretek élni viszont szerintem kárt tenni sem mernék magamban akkor ennek mi az oka?

De most mi a jo a halalban?

Miert hiszik azt hogy utana jobb lesz? Akkor örömünnep lenne minden temetes nem?

Jatszd el hogy zombi vagy ne kommunikalj senkivel ne csinalj semmit. Tiszta tre az egesz halottnak lenni dolog.

Keress fel egy pszichológust, majd ő segít neked.

A saját életedért te vagy a felelős. Ha sz..r az életed, akkor azért te vagy a felelős, mert ilyenné tetted.

Az élet nem sz.r, mindenki saját életének a kovácsa.

Kérdésre a válasz: gyáva vagy.

Es azt honnan tudod?

En ha 10 percig nem letezem es csak a plafont nezem mintha nem elnek màr attol rosszul vagyok.

Lebegnek a szobaban es nem tudok semmit csinalni. Plane az öngyik ugye itt is ragadnak

Őszintén szólva én is ugyanezt szoktam érezni.

Nem tudom, miért gondolja bárki is, hogy szar helyzetben vigasztaló lenne, hogy másnak még szarabb?! Attól még az én fájdalmam nekem fáj. Aki számára az vigasztaló, hogy másnak még rosszabb, az nincs is igazán rosszul.

Másrészt pedig igen, nekem is az jut eszembe erről, hogy tessék, ennyire szar az élet, hogy másnak még ennél is (sokkal) rosszabb.

Én is arra szoktam gondolni, hogy önkezűleg azért nem vetnék véget az életemnek, de a hirtelen halált nem bánnám - pl ha nem ébrednék fel reggel.