Mit tehetnék? Mitől leszek jól? Hogy rendezzem magamban ezt?

25 éves vagyok. S mostanában elég nagy lelki gonddal kell megküzdenem. Illetve nem is csak mostanában hanem tulajdonképpen egész életemben de most csúcsosodott ki.

Az apám alkoholista. Negatív ember, ha beszélek vele levert leszek, bánatos S érzem a lelkem fáj belül. De ugyanakkor tudom hogy belül szenved O is. Ezért valamilyen szinten sajnálom S bár tudnék segíteni. Másrészt iszonyú mérges vagyok rá harag van bennem amiért bár van apám de valójában nincs.

Sokáig éltünk együtt de aztán anyám elvált tőle a pia miatt. Sajnos nem mondhatnám hogy bármikor is számíthattam volna rá. Jóformán az utóbbi időben arra jöttem rá hogy nem is ismerem valójában. Úgy érzem ez kihat az életemre nagyon is. A kapcsolataimra is, amit észrevettem.

Hogy tudnék ezzel megbirkózni a lelkemben lévő hiánnyal a fájdalommal hogy az apám ilyen amilyen. Másokat láttam hogy milyen jó apa lánya kapcsolat van köztünk nekem ez sosem volt. S nagy baj ez. Mert érzem hogy fáj. Bárcsak tudnám milyen ha van egy szerető apád akire számíthatsz úgy érzem ez sosem fog begyogyulni.

Illetve megnehezíti az életemet mert a túlérzékenysegem 100 százalék hogy innen fakad. Abból hogy apám állandó elutasításával kellett felnőtté válnom. Mert ugye mindig a pia volt meg állandóan elégedetlen volt velem vannak dolgok amik belém égtek. S ezek kihatottak a személyiségemre meg úgyis hogy tudatában voltam annak hogy nem én vagyok a hibás. De mégis eltorzult bennem néhány dolog.

Mit tehetnék? :(