Elmeséljem a nőgyógyásznak vagy nem kell ilyesmivel traktálnom, és rendezzem le magamban a dolgokat?

Volt egy gyerekkori balesetem, ami után egy sürgősségi nőgyógyászati műtétem volt. Sajnos nagyon traumatikus élményként maradt meg bennem. Többször voltam már nőgyógyásznál, mindig sztk-ban. Általában a rosszullét kerülget, kiver a víz, főleg, amikor fel kell feküdni, és ugyanazt a testhelyzetet fel kell vennem, mint anno a műtétkor. Sajnos az utóbbi időben mindig nagyon bunkó nődokikat fogtam ki, és ez még rátett egy lapáttal a rettegésemre. Most úgy döntöttem, hogy elmegyek magánnőgyógyászhoz, de már odáig fajult ez a fajta félelem, hogy a gondolattól is hányingerem lesz, és rettegek, hogy úgy fog megvizsgálni, hogy fájni fog vagy megaláz. Arra gondoltam, hogy mivel ő még semmit nem tud rólam, ezzel kezdeném a "bemutatkozásomat", hátha így kedvesebb és óvatosabb lesz. Nem kérek tutujgatást, de egy normális bánásmódot igen. Igazából félek tőle, hogy hülyének fog tartani, hogy 21 évesen egy ilyen régi emlék miatt "csinálom a hisztit". Csak nem tudom, hogy mit tegyek. Nagyon félek!