Hogy rendezzem le magamban az apámat? Hogy hozzam rendbe az életemet?

28 éves nő vagyok, amióta csak az eszemet tudom nagyon rossz volt a viszonyunk (magyarul nem kamaszkori tünet volt). Rengeteget gúnyolódott rajtam, mindig talált valamit, amivel megalázhatott, és pár alkalommal kijelentette, hogy "neki nincs gyereke, csak egy lánya". Néha azt is elejtette, hogy "nem is vagy a gyerekem" (utánanéztem, sajnos az vagyok). A szülei (nekem nagyszüleim) hasonlóképpen álltak hozzá. Hiába nyertem országos tanulmányi versenyeket, a nagyszüleim szemében ez nyíltan kimondva nem volt teljesítmény, és szerintük az XY "sokkal szerencsésebb, mert fia van". Mindez már azért is furcsa, mert apám soha nem viselkedett férfiasan: ha gondok voltak, ő összeomlott, kétségbe esett, mindig anyám gondolta végig racionálisan és oldotta meg a problémát. Apám meg állandóan gyötörte őt is ("de hülye vagy", "de csúnya vagy" stb.), feltételezem azért, hogy ebben élje ki torz módon a "férfiasságát", hogy ő is "legyen otthon valaki". Már rég nem élek velük, egyetemet végeztem, külföldön dolgozom, a munkámban sikeres vagyok, jól keresek. Csak valahogy a férfiakkal nem tudok mit kezdeni... Nem hogy rossz, de még egyáltalán semmilyen párkapcsolatom nem volt. Szabályosan rettegek a feleség- és anyaszereptől, pedig nagyon vágyom rá, hogy egyszer életemben igazán tartozzak valahová, és ne kelljen "pánzélzatot" viselni az otthon falai között. Voltam pszichológusnál, de attól eltekintve, hogy egy csomó pénzt eltett, nem változott semmi. Valószínűleg az utolsó pillanatban vagyok ahhoz, hogy rendet tegyek a fejemben, és esélyt adjak magamnak egy normális életre. Volt valaki hasonló helyzetben? Hogyan gyűrjem le a félelmeimet, hogyan kezdeményezzek a férfiaknál 28 évesen tapasztalatok nélkül?