Aggódnom kéne, amiért néha magamban beszélek?

Ha jön hozzám valaki, és elmegy, akkor utána elismétlek magamban (suttogva) néhány olyan mondatot, amit neki mondtam. Ilyeneket például, hogy: Ott van a garázskulcs. Kérsz valamit inni? Nem csak olyankor van ez, ha vendég jön hozzám, akkor is ha hazaérek valahonnan, és ha valakivel beszélgettem aznap, akkor a hozzá intézett mondatok közül is felidézek egy párat. Nagyon ritkán pedig a gondolataimat is hangosan mondom ki. "Már sietnem kell. Miért ment el a nap, most akartam napozni!?" Egyedül lakom, mindig nagy itthon a csend, de ha társaságban vagyok, sosem beszélek magamban. Szoktam rejtvényeket fejteni, nyelvet is tanulok, úgyhogy szerintem meg van a napi agytorna. Szerintetek baj, ha már ilyen fiatalon elkezdődik ez a leépülés? Így mi lesz velem 10 év múlva? 20/l