Csak akkor beszélek, ha hozzám szólnak, amúgy egész nap el vagyok magamban. Nagy baj az hogy én ilyen vagyok vagy ez betegség?

Nem, nem baj. Egyszerűen magadnak való vagy, elég sok ember van még így.

az ellentétek,vonzzák egymást,majd olyan kislánnyal találkozol,aki mellett nem is jutsz szóhoz !

Ugyanez van velem is. Páran biztos furcsán néznek rám, de nem mindenki olyan, hogy be nem áll a szája egész nap.

Nem baj, csak vigyázz, mert sokan mindenféle f×got képesek így kitalálni...

Én is kb csak akkor szólalok meg ha kérdeznek. De nekem a szociális fóbiám is közre játszik, de nem mindha amúgyis egésznap csak beszélni akarnák, a környezetem lévők nagy részéről tudom hogy úgysem lenne közös témánk. Munkahelyemen azért sem beszélek szinte egésznap mert nagyon zajos én meg elég halk szavu vagyok, és nincs kedvem 3-4 szer kiabálni egy egy mondatot hogy megértsék.

Én is ilyen vagyok, munkahelyen akik körül vesznek többségük 30 év feletti én meg 22 vagyok. Egyszerűen nincs miről beszélnünk, vagyis úgy mondanám hogy nincs közös témánk. Ők műszak végén haza vagy másik munkahely estig, én meg haza a gép elé vagy TV elé :D A munkáról is csak pár mondatban tudunk beszélni mert elég szűk szavú vagyok. Szerencse hogy az egyik munkatársam egyben régi osztálytársam volt így már több mint 10 éve ismerjük egymást. Vele viszont már rendesen eltudok beszélgetni akármiről :)