Vajon az emberek gonosznak születnek, csak elnyomják magukban a rosszat egy ideig, vagy jónak, és környezetük ébreszti fel bennük a gonoszt?

A kérdés eleve azt feltételezi, hogy minden ember gonosz. Ez csak abban az esetben igaz, amennyiben gonoszságnak nevezzük az evolúciós ösztönt az önérdek követésre. Egyébiránt az emberek gyereknek születnek. Egy gyerek se nem jó, se nem gonosz, hanem minden attól függ, milyen környezetben szocializálódik.

Az ember megszületik, akkor még olyan mint egy madár, vagy egy virág. Gonosz virág nincs sem gonosz madár. Ezután elkezd ösztönösen működni, illatokat érez, szabadon sétál, szabadon mozog. Később már szabadon szeret, szeretkezik, és táncol. A gonoszság nem az ember műve, hanem az elnyomott és meg nem élt élet hiánya.Egy gonosz ember képtelen önmagát szeretni, a gonoszkodás tulajdonképpen egyenesen arányos a bizalom hiányával. Minél inkább bízol, annál inkább szeretsz és megértesz. Egy szerelmes ember önmagába is szerelmes.Egy dühös ember önmagára is haragszik, maga gonoszság igazából önmagad támogatásának a hiánya. Amikor az ember képtelen önmagával kreatívan foglalkozni, könnyen másokkal lehet destruktív.Amikor kreatív vagy és spontán, egy gonosz ember frusztrálva érzi magát és gyanakvó.Pl egy szerelmes ember és egy gonosz és dühös ember ha találkozik könnyen lehet az is, hogy a szerelmes ember olyan hatással lesz a gonosz emberre, ami a gonosz embert bizalomra sarkallja és alapjaiban változik valami benne.És talán egyszer a gonosz emberből születnek újak, akik elkezdtek bízni újra.