Lehetséges, hogy antiszociális személyiségzavarom van?

Az elejéről kezdme, szóval itt van egy kis előzménytörténet:

Két dolog volt az életemben, ami szerintem nagy hatással volt arra, hogy most ki vagyok. Az első az az általános iskolai 8 évem, ahol gyakran ki lettem közösítve különböző társaságokból. A másik az 10 évvel később édesanyám halála volt. Anyám kötelességének érezte, hogy tisztességes embert neveljen belőlem, illetve apámmal együtt igyekeztek vallásosnak nevelni, ami 8-10 éves koromig még működött is, de aztán elegem lett az egészből. Hatalmasat csalódtam, amikor észrevettem, hogy mekkora álszentek ezek az emberek (vallási közösség). Beletelt ezután pár évbe, de a tanult vallási eszméket szépen lassan felváltotta nálam a racionalizmus.

Na, de amiért a kérdést kiírtam:

Alapvetően úgy érzem, hogy vannak problémák a szociális készségeimmel. Vannak dolgok, amik másoknak ösztönösen jönnek, nekem viszont nem, ezért ezeket igyekszem tudatosan ellesni másoktól. Természetemből adódóan megfigyelő vagyok, szeretek kielemezni beszélgetéseket, interakciókat, embereket. Tudom, hogy mások mit szeretnének hallani, ezért általában inkább felveszem a másik stílusát és inkább próbálom azt mondani, amit hallani szeretne a másik fél. Nagyon ritkán érzem azt, hogy szükségem van társaságra. Gyűlölöm a stresszt, de jó a stressztűrő készségem, teher alatt teljesítek a legjobban. Vannak olyan helyzetek, amikor tudom, hogy bűntudatot, megbánást kéne éreznem a tetteim miatt, de ezeket valahogy nem érzem. Ha bocsánatot kérek valakitől, akkor azt nem érzelmi alapon teszem ( mert az elmúlt 10 évben nem igazán volt olyan dolog, amit megbántam volna ) hanem inkább tudatosan, hogy a másik féllel ne romoljon meg a kapcsolatom.