A keresztény iskola és neveltetés miatt jutottam idáig?

Egészen első osztálytól fogva érettségiig egy elvileg jó hírű, katolikus keresztény iskolába jártam, ide írattak be a szüleim. Bele voltam kényszerítve, hogy kérdések nélkül fogadjam ez a keresztény tanításokat, kötelező mise volt minden héten, emellett a szüleimmel vasárnap is jártam. Talán még 9-10-es koromban is hittem, imádkoztam, de inkább csak megszokásból, de minél többet gondolkodtam, annál nyilvánvalóbb lett, hogy mennyire abszurd dolgokban volt részem. Rájöttem, hogy a hit az egy személyes dolog, semmi köze az objektív valósághoz. Az iskolában sajnos azt közvetítették, hogy márpedig csak egy és egyetlen helyes út van mindenek előtt. Az iskolát követően, egy pár év különböző helyeken eltöltött idő és elmélkedés után döbbentem rá, hogy milyen abszurd dolgokkal vertek át. Nem tudom hogy kellene nevelni a gyerekeket, mert nem vagyok pedagógus, de ennek a keresztény nevelésének az lett a hatása nálam, hogy minden hasonló vallást és istenekben való hitet egy elmebetegségnek tartok. Boldogtalan és depressziós vagyok, fogalmam sincs mit akarok az életben, talán akkor nem jutottam volna idáig, ha nem hazugsággal tömték volna az agyamat kiskoromtól fogva, hanem fokozatosan rávilágítottak volna arra, hogy figyu, ezen a világon senki nem tudja hogy miért vagyunk itt és mi ez az egész, de nézd, nagyszerű dolgokat lehet csinálni, érezd jól magad úgy, hogy a következő generációnak is hagyjál lehetőséget erre.