Mennyire erős az emberekben az irigység?

Én sajnálom az ilyen irigy embereket, de rajtam nem segít, mikor az ismerőseim kb fele lassan elfordul tőlem, mert nem bírja nézni, hallgatni, hogy jobban élek, mint ők. Ugyanonnan indultunk, sokan cikiztek, amiért tanultam, sok időt öltem a karrierembe, most meg, hogy beérett a dolog, kikaparnák a szemem egy fél utazásomért is, nemhogy a lakásomért vagy az autómért.

Persze, ha ki kellene használni, az nagyon menne nekik. Egyik régi haver szívesen kéregetett kölcsön, párom egyik barátja meg többször ajánlgatta, milyen szívesen eljönne velük a kisebb kirándulásainkra, vigyük el őt. Persze ingyen, soha nem adott bele semmibe, azért sem hívunk már sehova senkit, mert semmibe nem szálltak bele (pl útdíj, üzemanyag).

Egyébként meg hallgatjuk közel mindenkitől a "nektek aztán jól megy" meg "túl magas lovon ültök, innen lehet ám nagyot esni!" szöveget. A kérdés csak annyi, hogy az ismerősök, rokonok egy részének ez az irigység a viselkedését is megváltoztatta (általában úgy, hogy kerülik a tartalmasabb beszélgetéseket velünk, nem érdeklődnek, nem gratulálnak semmihez...stb.), a másik része meg csendben tűri és csak néha szólja el magát vagy annyit sem.

Én azt veszem észre, hogy mivel régen én voltam a hierachia alján, a szegény kis szerencsétlen a családban, az osztályban, a baráti körben...stb., hogy most fáj azoknak az embereknek, akik akkor a lábukat törölhették belém, hogy most én lettem a nagyobb hal és nem csinálhatnak meg velem akármit, mint régen. Pl nem fogok senkinek sem ugrálni, ha nem akarok, nem fogom ingyen cipelni senki hátsóját, aki ráadásul még nem is olyan jó társaság, és nem fogom órákig senki panaszkodását hallgatni, hogy mire nincs pénze és bezzeg nekem de jól megy, miközben ott virít az új 300 ezres telefon a kezében és havi 70 ezret eldohányzik.

Régen sokan adtak kéretlen tanácsot, amiket rendre nem fogadtam meg, azért tartok ott, ahol. Rokonok pl ezt sem nézik jó szemmel. Hogy én nem álltam be a sorba közéjük.

Az irigykedő embereket, akiken nagyon látszott, én is megpróbáltam békíteni, de aki ebben nőtt fel, hogy mindig méregesse magát a másikkal, azt nem tudom leszoktatni erről. Hiába mondjuk a párommal, hogy az anyagi jólétnek is vannak hátulütői, megvan a maga böjtje (pl nem heti 40 órát dolgozunk), de ezzel senki nem törődik. Csak az utazásokat látja, az autót, a lakást, a drága holmikat. Rejtegetni nem fogok semmit, de beszámolni sem szoktam arról, mit vettem. De vannak dolgok, amiket akaratlanul is észrevesznek, pl ha előveszem a telefonom, látják, ha beállok kocsival valahova, látják, látják a ruhacímkét...stb.