Miért szeretik az emberek ennyire azt, hogyha irigykednek rájuk?

Ez által felsőbbrendűnek érzik magukat annál, aki irigykedik rájuk. Okosabbnak, szebbnek, sikeresebbnek, népszerűbbnek vagy akármiben jobbnak érzik magukat, ami ad egy löketet az önbizalomnak.

Csak akinek tényleg sok irigyese van, az tudja, mekkora átok tud lenni a sok irigykedő ember. Én régen mindig arra hajtottam, hogy kitűnjek a többiek közül, mára bőven kitűnök anyagilag, kinézetileg, életszínvonalilag, sikerességben... de bár ne lenne már egy irigyesem sem! Mikor nem tudok kinek mesélni az utazásokról, mert látom, hogy mindenki csak azt akarja, hogy ingyen cipeljem el én is őket, vagy hogy majd kikaparják a szemem, amiért nekem telik valamire, amire nekik nem... vagy mikor a saját apósom örvendezik, ha pl rosszul jártunk (megbüntettek külföldön 100 ezer Ft-ra egy ostobaság miatt -olasz ZTL), és gúnyosan kinevet minket, hogy legalább elmegy a kedvünk az utazásoktól?! Kinek kell ez?

Az irigység a legmocskosabb érzés, országokat döntött már romba és közvetve a történelem során a legtöbb halált is okozta.

Elégedetlenek magukkal, szar az életük, és kívülről várják a megerősítést, hogy ők többet érnek másoknál.

Ki kell röhögni az ilyen ripacskodást.

Az emberek alapvetően irigyek ha azt léátják, hogy a másiknak több van. És mindenki szereti mutatni, ha csinált valamit, kapott/vett valamit.

Csak ugye ez olyan, hogy ha valaki folyton a Suzukiját mutogatja azt fikázzák, ha valaki a Ferrariját mutogatja azt meg szidják mert hogy merészel olyat mutatni ami nekem nem lehet.