Szerintetek beteges, ha én egyedül szeretnék maradni?

Nincs szükségem párkapcsolatra, semmilyen emberi kontaktusra, igazából hidegen hagy mindenféle érintkezés a világgal. Az emberek mindig furcsálnak, furcsán néznek rám. Ha munkahelyemen beszélgetek pl. 1-2 szót valakivel, feljön persze mindig a barátnős téma. Konkrétan herótom van már hogy mindig végig kell hallgatnom, hogy ne aggódj, majd lesz stb. meg a szokásos szövegek.

Valamiért az emberek számára elképzelhetetlen hogy valakinek tényleg nincs szüksége senkire. Persze már nagyon kezd zavarni, hogy nem hagynak békén az ehhez hasonló kérdésekkel. Nem szeretnék se családot, se gyereket, se semmit.

Komolyan én vagyok egyedül ezen a világon, aki így van mint én?