Van itt olyan, aki magányos és úgy érzi, mindig egyedül fog maradni? 37/F

Igen. Eleinte zavart aztán minden reggel tükörbe néztem, mára elfogadtam és belenyugodtam, jó nem mondom, hogy néha -moat is- nyomaszt a dolog picit, de tűrhető.

21/F

Egyre kevésbé, de ez nem segít rajtad. Ha az emberek van lakása, autója, jó szakmája, amivel elégedett, mert jó fizet, és tényleg szereti is a munkáját, ha van emellett szabadideje, mert nem csak a munka van, hanem azon túl is élet, egy két hobbi, sport, ahol sikerélmények érik, mert nem csak munkatársak vannak, hanem sporttársak, aztán ott van a háziállat, kutya, macska...úgy tűnik ennek azt embernek mindene adott a családalapításhoz, nincs elhízva, mert sportol, bírni fogja a szexet szusszal. És akkor keres(het) társat maga mellé, hiszen már majdnem mindene megvan, de lesz, marad energiája, jól megdugni az életébe belépő új lényt, fejlődés lesz e vagy leépülés, mit tesz majd másképp a szexért, egy ölelésért. Aggódik szívében, egyedül marad, pedig felépítette a borodalmat, amibe egy nő vihetne színeket. Észreveszed virágok nincsenek a házban, és a függönyök sincsenek mai trend szerint. Ekkor már súlyos a gond, amikor aggódsz a függöny miatt, átveszed a női aggódalmak zömét, virág, függöny, ablakok tisztasága, és a vécéülöke is levan hajtva. Felhívod Amandát gyorsegélyre, a legjobb prosti a városban, élvezi, és jól bírja az anált, leszopatod, és közben a függönyöket is feleded egy kis időre. Kifizeted, és megkönnyebbülve egy sörrel a kedvenc fotelodba hüppedve, elkondolkozol, azon mikor fordult rosszra minden, mikor szoptad be, hogy neked nem lehet senkit.

Bocsánat, kicsit elment a vonat.

Nekem van párom de a magányt sok mindenre lehet érteni

Nekem szociális magányom van azaz nincsenek barátaim de ahogy végignézek az emberek rosszmájúságán inkább nem is kell barát