Szerintetek beteges, ha én egyedül szeretnék maradni?
Nincs szükségem párkapcsolatra, semmilyen emberi kontaktusra, igazából hidegen hagy mindenféle érintkezés a világgal. Az emberek mindig furcsálnak, furcsán néznek rám. Ha munkahelyemen beszélgetek pl. 1-2 szót valakivel, feljön persze mindig a barátnős téma. Konkrétan herótom van már hogy mindig végig kell hallgatnom, hogy ne aggódj, majd lesz stb. meg a szokásos szövegek.
Valamiért az emberek számára elképzelhetetlen hogy valakinek tényleg nincs szüksége senkire. Persze már nagyon kezd zavarni, hogy nem hagynak békén az ehhez hasonló kérdésekkel. Nem szeretnék se családot, se gyereket, se semmit.
Komolyan én vagyok egyedül ezen a világon, aki így van mint én?
Az egyes emberek viselkedése, igényei ilyen téren is nagyon különbözőek, de az ilyen pszichés működések változhatnak idővel és a "szélsőségek" normalizálódhatnak.
Fiatal koromban egyszer együtt utaztam vonattal egy lánnyal, akit családi ismeretségekből már régóta ismertem. Utóbb arra panaszkodott a családban ill. neheztelően említette, hogy én a többórás utazás alatt egy szót nem szóltam hozzá. Hát nem volt mondanivalóm.
Lehet betegség a 100%-ig való tartózkodás, ilyen mértékű introvertált állapot.
Alapjáraton elmondhatom, hogy utálom az embereket, egyszerűen jól esik önmagamba "mélyedni", melankóliázni.
Nem beszélek sokat, csak ha kell.
Sajna valahogy nem érdekel minden nap hogy ki hogy van. Ez van. Néha elfeljetek vissza kérdezni, hogy "és te?"
Ha valaki rosszul van természetesen megkérdezem mi a baja, hátha segítek már azzal, ha meghallgatom.
Amúgy mindíg felcsillan a szemem, ha olyan embert találok aki olyan, mint én vagy hasonló.
Én csak vagyok és igyekszem boldog lenni, a saját életem könnyítem meg.
Viszont volt osztályomban is sokan vallották, hogy a mai világba semmiképp nem adnak egy új életnek lehetőséget az életre.
Sőt hírességek is, de nekik van párjuk.
Szerinted soha nem fog változni a döntésed?
Soha nem leszel szerelmes és nem fogsz vágyni a testiségre és egyéb szükségletekre?
Ez most maradandó vagy csak egy átmeneti állapot?
Lehet, hogy annyira súlykolják beléd dolgokat, hogy elmegy csak a kedved tőlük.
Kitudja mi lesz, ha esetleg normális környezetbe kerülsz.
#5 Na igen. Nem szerepel az én szótáramban sem a "kínos csend" kijefezés.
A csend mindíg kellemes, kivéve ha fél az ember.
Az én munkatársam is ilyen, 30 éves férfi.
Szerintem elhiszi, hogy nem akar kapcsolatot meg családot, de amúgy a gyerekszobájában lakik a szüleivel.
Én is 30 vagyok és a szüleim már halottak és a tesóm is meghalt, a barátaim külföldre költöztek és rohadt szar tényleg egyedül lenni.
Szerintem a munkatársam pl elképzelni sem tudja az igazi magányt, hiszen a szülei mindig ott vannak. És szerintem nagyon meg fogja bánni, hogy így döntött.
És mindenkinek szüksége van valakire, aki letagadja az hazudik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!